Interjúk önmagammal

Időpont: 2020 - 2040

Helyszín: Itthon, hazánkban

Töprengtem a jövőmön, és rájöttem, éppen beszélgetek magammal, így élénken figyelni kezdtem, meg kérdezgetni, meg a lelkem legmélyéig letekinteni. Kicsit előre ugrottam az életemben, és ott találkoztam a 20 évvel későbbi önmagammal, a derűs és bölcs Zolival…

Szervusz idős és bölcs önmagam!
Szervusz fiatalabb és derűs önmagam!
Megőrültem szerinted, hogy magammal beszélgetek?
Á, mindenki ezt teszi, csak a jelenben. Tudod jól, hogy folyton megy a belső párbeszéd az emberekben, a sokféle én-rész traccsol bennük. Az egyik pillanatban bátran cselekedne, és győzködi magát reggel a tükör előtt, hogy képes rá, majd egy másik én-ből elkezd félni, és nem csinálja. Ez csak egy a millió szituációból, ami szokványos egy ember életében.
Igaz, ám önmagammal beszélgetni a jövőben mégsem túl szokványos.
Bárcsak többen tennék! Bárcsak többen mernének ennyire előre nézni a saját életükbe, és megszólítani magukat, vizionálni egy ilyen diskurzust! Bárcsak játszanának az emberek félelmek, bezártság helyett, játszanának így a jövőjükkel, mint mi tesszük, te teszed, ifjú önmagam, akkor nem lenne annyi butaság abban a korban, amiben élsz.
Töprengtem rajta, már jó ideje, hogy elindítom ezt a beszélgetést magammal, vagy fél éve jött az ötlet egy túrán, természetesen a kreatív paradicsomban, a természetben. Azóta ért bennem, formálódott, és lám, eljött az ideje. Először azt kértem, hogy valami tudást kapjak ennek valóságosságát alátámasztani, aztán eszembe jutott, hogy nem ez az első időutazós beszélgetésem. Emlékszel Hamvas Bélára? Hogy hányszor fröccsöztem vele egy nagy diófa árnyékában az élet nagy dolgairól diskurálva képzeletben. Akkor a múltba repültem, és nagyon hasznosak voltak, hatalmas erőt merítettem belőlük.
Bizony, az idő viszonylagossága megengedi, hogy ne csak a jelenben élhessünk. Minden tisztulás alapja a múlt lezárása, és a múltba utazással elengedés, és minden teremtés alapja a jövővel való kontaktus, annak jelenszerű kivetítése. A tudomány is alátámasztotta már rég a szabadságunkat az idősíkokon való mozgásunkban.
Vajon mi lehet a legnagyobb ajándéka ennek a beszélgetésnek, vagy bárki beszélgetésének jövőbeni önmagával?
Legnagyobb jó? Talán az, hogy megtanul felelősen bánni a jövőjével az ember a jelenben. Egy tudatos ember számára a jövő hatalmas kincs, amit a jelenben gondozhat és ápolhat. Ha egy tudatos ember a jelenben elkezd beszélgetni önmaga jövőbeni ideájával, természetes módon önmagát egészségesnek, boldognak és derűsnek éli meg, mert rosszat magának egy tudatos ember nem akar. Jelzem, tudatos emberről beszélek!
Így van, és mivel én jót akarok magamnak, a hátralévő életemben, így azzal, hogy a jövőbeni önmagamat ilyennek látom, egyben teremtem is azt, energiát adok a végtelen valóságok közül ennek a valóság alternatívának, ahol én jól vagyok, derűsen, boldogan, bölcsen.
Hálás vagyok neked 45 éves önmagam, hogy megengedted ezt a beszélgetést. Küldetésünk, hogy példát mutassunk nagy szavak helyett, ebben a beszélgetésben megjelenik. Az akkori társadalom elképesztően nagy változásokon fog átmenni egészen rövid idő alatt. Tudati változás lesz ez, ami sokakat érint majd, és elkezdik a tudást beépíteni az emberek az életükbe felesleges tudáshalmozás helyett. Márpedig az egyik leghasznosabb teremtő gyakorlat ez a mozzanat, hogy engem te boldognak, bölcsnek és derűsnek látsz, mert ezzel utat nyitsz magadnak, hogy 20 év múlva ez legyen a valóság, vagyis inkább úgy fogalmazom, stabilizálod az állandóságot, hiszen már birtoklod ezeket a tulajdonságokat 45 évesen is.
Mit üzennél nekem, ha csak egyetlen dolgot mondhatnál, amit feltétlenül tegyek meg, amiben változzak, hogy azzá váljon a jövőm, ami te vagy?
Oly sok mindent remekül csináltam 45 évesen, csinálod éppen te most, a jelenedben. Kitartó vagy, szorgalmas, optimista, fókuszált, kreatív, elkötelezett. Talán egy dolgot erősíthetsz magadban, hogy merj rövidtávban is teremteni. Néha tegyél be egy hihetetlent is az életedbe, amit fogalmad sincs, hogy teremtesz meg, csak csináld! Bízz magadnak nem csak a biztonságos, már ismert teremtő folyamataiban, hanem néha alkoss valami gyorsat, egyszerit, ami jó neked, és a környezetednek, ezáltal az egész emberiségnek is egyaránt.
Ó, köszönöm, találkozunk még, ahogy ideje van, kereslek…