Először is azt kívánom, minden, amit itt olvasol, váljék a javadra, és/vagy valakinek, aki hozzád közel áll!

A minap egy kedves barátom megkérdezte, hogy olvasom-e valahol, amiket kiírok a posztjaimban. A válaszom igen, az életből olvasom. Érzékenyen figyelem az embereket, és látom, milyen rutinok, minták, energiák mozgatják őket. Nyilván, az elmúlt néhány ezer évben már más is papírra vetette ezeket a megfigyeléseket, nem kétséges, hiszen Platón óta tudjuk, nincs semmi új nap alatt, nem tanulunk soha újat, csak képessé válunk újra látni.

Bátran kijelenthetem megfigyeléseim alapján, hogy a ma élő nyugati ember konfliktusainak döntő többségének gyökere a kibillent önértékeléséből fakad. Akár munkahely, akár család, párkapcsolat, egészség, közösség és önmegvalósítás, a nyomorult élethelyzetek majd egytől-egyig az alacsony, vagy túlfokozott önbecsülésből erednek. Nem ismeri az egyensúlyt a mai modern ember, és nem tanítja szinte senki erre. Nyilván az olyanok, mint én, üde színfoltot jelentünk, mert segítünk a középpontba visszatérni, aki igényli, annak.

Ahhoz, hogy tisztán lásd, miről írok, mikor kibillent önbecsülésről beszélek, szorgos figyelemmel elkezdtem összegyűjteni a tipikus példákat és mintákat, amik 100%-ban soha nem passzosak egy emberre, ám ha magadra ismersz akár egy akár több sémában is, legalább tudod, mi az a belső működés, amiben időd egy részében tartózkodsz. Ha ráismersz önmagadra, legalább tudod, hova fordulj segítségért, ha szükséges. Ha meg ráismersz valakire a környezetedben, bátran juttasd csak el hozzá írásomat, lehet, pont rám van szüksége, mert megérett a változásra.

Fontos megemlítenem egy különleges tanítást, ami segít lekapcsolódni a zavaros és kibillent önértékelési sémákról. Először is nem a Te hibád! Személyiséged részévé válik az önmagadhoz való hozzáállás még akkor, amikor csodálkozó gyermekként tekintesz a világra pinduri babaként, és kisgyermekként. A családi és társadalmi behatások, illetve a hozott anyag hatására formálódsz ilyenné. A felelősséged ott kezdődik, amikor felismered, milyen kibillenések vannak benned, akkor cselekszel-e, és helyére rakod a dolgokat felnőttként, vagy tovább éled amit megtanultál kicsi korodban. Hozhatsz ilyen, és olyan döntést is, nyilván más lesz a végeredmény.

Ha az egyensúly helyreállítása mellett döntesz, az élet körülötted kiegyensúlyozódik, teremtéseidből öröm és derű fakad, jellemzően megváltozik minden körülötted, hiszen egy stabil belső önazonosulásra nem is jöhet más válasz az élettől, mint stabilitás mind az összes életterületeden.

Az önelfogadás, és önbecsülés témakörében most a fókusz a párkapcsolati és közösségi életterületre irányul.

Mindig a legfelső az új, és a képek alatt találod sorban a többi mintát:

Bálványimádó

Totális fanatizmus, rendkívül leszűkült és korlátolt mozgástérben. Jellemzően kisgyermekként komoly értékvesztésen átesett emberek hajlamosak ilyen életet élni. Apuci és anyuci elfelejtette megdicsérni, helyette módszeresen, minden nap mantrázták neki, hogy mekkora senki, és nulla. Gyermekként és tiniként csak lézeng a világban, majd kapcsolódik késő tini korban jellemzően egy „erőhöz” ami onnantól meghatározza az életét. (Szekta, vallási/politikai szélsőséges csoport, zenekar, banda, stb.)

Mivel önmagában nem talál értéket, azt a kiutat találja az egyén, hogy rákapcsolódik egy túlfokozott önbecsülésű emberre, és őt bálványozza, imádja, aki szép nyájat gyűjt maga köré ilyen emberekből. Nem tesz mást, mint a saját értéktelenség tudata helyett beemel kintről egy vélt magas minőséget, amivel aztán azonosítja magát. Ám ez az azonosítást ne úgy értsd, hogy a részévé válik, hanem szimbiotikus kapcsolódást láss, ahol a bálvány értékei egyfajta menedéket biztosítanak, oázist.

A rajongó lételeme a bálványozott személy közelsége, hogy minden nap megkapja a megfelelő megerősítést és energiát. Másolja a mester stílusát, öltözékét, szavait, gondolatait, mindent. Nagyon szoros, állandó impulzusokat igénylő kapcsolódás, ám ez mindkét fél számára komfortos.

Jellemző érzelmei: Ami az adott térben megjelenik, arra rákapcsolódik. Amit a vezér diktál. Kiegyensúlyozott, hiszen stabilan függ a bálványától, és annak minden rezdülését másolja. Rosszul akkor van, ha lekapcsolódik a bálványról, de ez nagyon ritkán fordul elő.

Gondolatai: csak a bálvány (rendszer) körül forognak, miként tud hű követő lenni.

Kiút van-e ebből, hogy visszataláljon önmagához egy ilyen ember? Akkor, ha kikerül a bálvány köréből (meghal a bálvány, vagy száműzik őt). Ekkor olyan krízis következik be, ami a teljes értéktelenség és totális megsemmisülés pillanatnyi megélését adja. Ha ott, ebben a krízisben észreveszi, hogy önmagát más emberrel azonosítja, akkor lehet, nem lesz öngyilkos, vagy nem kapcsolódik át egy másik bálványra. Ez az egy életpillanat alkalmas csupán arra, hogy visszataláljon önmagához egy ilyen ember, persze segítséggel…

Önmagát túlfokozó

Önmaga nagyszerűségét folyton hangoztató ember, aki jellemzően valamilyen vezető, guru, mester szerepet vesz fel, és így tetszeleg önmaga és a világ előtt. Ő tényleg azt gondolja magáról, hogy tökéletes. Neki nincsenek hibái és árnyoldala, ha materialista, akkor mindent tud erről a világról, ha spirituális, akkor már rég megvilágosodott. És mindent tud, ez fontos, semmi újat nem tudsz mondani neki. Ez nem csak egy maszk, és elfojtja a szorongásait, ő valóban meg van győződve a tökéletességéről.

Negatív tükröt kineveti hangosan, és természetesen többet nem lehet a közelében ilyen ember. Nem nyom le senkit maga körül, aki nem ismeri őt el, kitolja a környezetéből, és csak az marad mellette, aki látja az ő nagyszerűségét. Magát hűséges követőkkel veszi körül, akik lesik minden bölcsességét, és függenek tőle. Oka, hogy minél többen kapjanak az ő erejéből, fényéből, és táplálja a nyájat „szeretetével”, „gondoskodásával”.

Uralkodó érzelmei és tulajdonságai: Magabiztosság, fölényesség, manipulatív, dominancia, és minden erény birtoklója

Gondolatai között valami nagy kudarcélménykor ritkán, nagyon ritkán felvillan, hogy esetleg valamit elrontott, de aztán talál magának egy körülményt, vagy egy személyt, amit/akit meg lehet tenni felelősnek, így visszatér gyorsan a tökéletesség illúziójába.

Kiút van-e a középpont felé? Egyáltalán nem szükséges. Ezek az emberek boldogok így, és másokat sem bántanak, hiszen csak olyanok vannak körülöttük a nyájban, akik igénylik egy erős ember illúzióját, akit bálványozhatnak. Természetes része az ilyen ember a modern társadalomnak.

Álomkórban

Társadalmi vagy vallási uniformizálás eredménye, építeni a munkaerőpiac/vallási gyülekezet szereplőinek egy olyan önértékelési maszkot, ami magas teljesítményt/elköteleződést hoz ki az emberből, ami a cég/vallás érdekeit támogatja. A maszkot hordó ember jellemzően abban a téveszmében él, hogy fontos láncszem, értékes szereplője a rendszernek és társadalomnak/vallásnak. Amíg ezt a látszatot fent tudja tartani a vezető, addig hasznos tagja (rabszolgája) a gazdasági/vallási gépezetnek az egyén. Erősen függőségi viszonyról beszélünk, kölcsönös függésről. Amíg az egyén az értékét a rá szabott szabályokkal és erényekkel azonosítja, addig mennek „rendben” a dolgok.

Úgy jellemezném ezeket az embereket, hogy kábult álomban, mint egy zombi sereg élik a mindennapokat. Értékeik közül pontosan meg van határozva, mire kapcsolódjanak, és ezt remekül meg is teszik. A családban és közösségben is erre az értékességre fókuszálva élnek. Megtanultak robotszerűen, kiszámítható életet élni, ahol a krízisekre is pontos forgatókönyv van, hiszen a konfliktusok is előre meghatározottak, kiszámíthatóak.

Az önismeret kimerül a sikerhez/elköteleződéshez (társadalmi/vallási normák alapján meghatározott) vezető lépések elsajátításában, és annak gyakorlásában. Értékesség ettől függ, hogy ezeknek a külső kritériumoknak hogyan felel meg. (Pénz mennyisége, autó, ház, munkahely, nyaralás, munkahelyi/gyülekezeti pozíció, vallásgyakorlás, szertartások, stb.). Amíg megfelel, az élet kiegyensúlyozott. Ha nem, motivációs trénerhez/vallási vezetőhöz rohan, és pontos lépések mentén építi újra fel a szükséges maszkot.

Uralkodó érzelmei és tulajdonságai: Okos, intellektuális, fanatizált, kiszámítható. Kifelé magabiztos, erős, stabil, befelé elemző, kétkedő, bizonytalan, merev. Cinikus és elutasító minden társadalmi/vallási normától eltérő dologgal szemben, megveti, aki nem a szabályok szerint él, és nem passzírozza be magát a rendszerbe.

Uralkodó gondolatai: Jó vagyok, sikeres vagyok, erős vagyok, odaadó vagyok, hű vagyok, és ezek tükörképe az élethelyzettől függően.

Olyan az ő életük, mintha egy tűzhányó peremével azonosítanánk önmagunkat. Minden a legnagyobb rendben van, tartom a lávatömeget, ha kicsit kibuggyan, lereagálom, mindent kézben tartok. Aztán egyszer csak BUMM, mindent elsöpörve tör felszínre a sok elfojtott érzelem, hazugság, önbecsapás gigantikus láva-, füst-, koromkitörés formájában.

Betegségei megrázóak, a semmiből jönnek látszólag, hiszen az apró jeleket lereagálta (savcsökkentő, koleszterin- és vérnyomáscsökkentő, stb.). Nagyrészt halálosak, vagy maradandó károsodást okoznak, hiszen a sok elfojtás egyszerre tör felszínre...

Van-e kiút ebből a mintából? Ha túléli az összeomlást, akkor van kiút. Az összeomlás előtt ritkán ébred, hiszen olyan segítőhöz fordul, aki ezt a maszkot folyton újraépíti rajta, hogy megfeleljen a kritériumoknak. Addig tákolgatja, míg úgy tűnik, rendben van. Egy kis gyógyszer, egy kis tréning, lelki segély, és pipa, minden újra rendben. Ha viszont összeomlik, és túléli, a lélek ki tud tekinteni a vastag máz mögül, eljöhet az ideje a valódi segítésnek és kiútnak is…

Mártír, önsajnáló alkat

Ehhez a mintához kapcsolódó ember rutinja, hogy nálánál rendszeresen erősebb, stabilabb, kiegyensúlyozottabb szereplőket hív be az életébe. A kapcsolódás első időszakában befogadó, rajongó, elragadó, alkalmazkodó. Elemi vágya, hogy önmaga kicsinységét kompenzálva lássa egy külső értékben (ember), természetesen mindezt tudattalanul, ösztönösen. Később zavarni kezdi a különbözőség, és megjelenik az értéktelenség nyomorult érzelemvilága, ami nem arra ösztökéli, hogy önmagát rendbe tegye, hanem ellenállhatatlan kényszert érez, hogy a másik önbecsülését lerombolja a saját szintjére. Ismétlem, ez a cselekvéssor nem tudatos, hanem ösztönös! Ez fontos információ!

Ehhez a mintához kapcsolódó ember rendszerint mártír életet él. A minta kiteljesedésekor panaszkodik, nyög, minden nehéz, mindenki ellene van, és senki nem érti. A párja őt lenyomja, ez a valósága, holott pont ő hozza létre a kapcsolatában ezt az alacsony rezgésű fájdalomteret, ahol a párja is csak süllyed bele önkéntelenül a nyomorgásba, amíg meg nem unja, és ki (le) nem lép. Akkor aztán jöhet az igazi, elhagyott és kidobott mártírszerep. Rendszeresen igényli 1, vagy több ember figyelmét a panaszkodáshoz.

Uralkodó érzelmei és tulajdonságai a kiteljesedés szakaszban drámai önsajnálat, mások hibáztatása, gyakori igény a magányra, zárt, egyre mélyebb elzárkózás, amivel szépen tolja el magától az embereket, akik figyelnének rá.

Uralkodó gondolatai: Engem nem ért meg, olyan okosnak képzeli magát, nincs is olyan férfi/nő aki megértene, stb.

Betegségei idővel krónikussá válnak, ám nem halálosak. Olyanok, hogy hosszú ideig lehessen nyögni súlyuk alatt, és lehetőleg sokat panaszkodhasson miattuk.

Kiút ebből a mintából, önértékelési kibillenésből van-e? Nyilván van, ám azt látni kell az ilyen emberről, hogy egyfajta konok ragaszkodás lesz úrrá évek hosszú során a keserves mártír szerephez, a betegségek sem kijózanítóak, és a párkapcsolati krízisek sem, mert minden ilyen konfliktus ezt az én-részt erősíti. Így az ébredés pillanata egy olyan élethelyzetben jöhet el, amikor éppen valami örömteli dologra kapcsolódik, akkor megláthatja magában azt a „démont”, aki a hétköznapjait irányíthatja. Ilyenkor tudok segíteni…

Tombolva pusztító

Talán társadalmunk legtorzabb teremtése az ember, aki agresszióval és jellemzően bántalmazással leplezi mérhetetlen kissebbségi komplexusát. Önmagában folyton üldöz egy illúziót, ahol ő hatalmas, erős, grandiózus kolosszus, a világok irányítója, és eme képhez állandó félelemben tartás, elnyomás, üvöltés, káromkodás és fizikai erőszak passzos. Látszathatalmát és illúzióját, hogy ő erős, semmi mással nem tudja fenntartani, mint erőszakkal. Ők azok az emberek, akiket kívülről is bunkónak és kegyetlennek látunk, nem is rejtik véka alá, hiszen azt gondolják, ettől erősek.

Uralkodó érzelmei kifelé a megvetés, lekicsinylés, agresszió, harag, gyűlölet, és befelé egy örökös kényszeres megfelelés ennek a képnek, nehogy meglássák, milyen csöpp, kicsi és szerencsétlen. Retteg, belül retteg, hogy egyszer valaki átlát az álarcán, és lebukik, milyen szánalmasan gyenge ő.

Uralkodó gondolatait nem írom le, mert nyomdafestéket nem tűrő becsmérlések sorozata mind a világra, mind önmaga felé. Állandó belső mantra és kényszer hajtja, hogy fölé kerekedjen másoknak, legyőzze őket, és a torkukra lépjen.

Kialakulása a modern ember azon igényéből fakadt, hogy területeket hódítson, birtokoljon, uralkodjon, másokat irányítson. Ám ezek a tulajdonságok pont az embert az ősi, esszenciális szépségétől szakították el, így kint hatalom született, bent rettegés és nyomorgás. Gondolj csak bele, mennyi háborút köszönhetünk már ennek az embermintának, és bizony ma is komoly szerepe van a hatalmi gépezetben. Döbbenet nem? Belül rettegő, haragvó, gyűlölettel teli, hatalommániás agresszorok, családban, kapcsolatban, munkahelyen, mindenhol…

Betegségei szörnyűek. Pusztítóak, kegyetlenek, amiben meg tud semmisülni szó szerint az egyén.

Kiút lehetséges. Teljes megsemmisüléssel kezdődik. Amikor egy ilyen ember beleroppan egy betegségbe, vagy egyéb életeseménybe, ahol megsemmisítik, és eltűnik a külvilág számára is az erő illúziója. Olyankor van lehetőség megváltozni, de csak lehetőség, mert ez az önbecsülési minta általában a halál beálltáig tartja magát, inkább beledöglik, de nem alkuszik.

Tudok-e segíteni? Akkor, abban a pillanatban, amikor megtörik egy ilyen ember, és még van élet benne. Amikor a porban hever. Olyankor van rá esély.

Bizonytalan és hullámzó alkat:

Szélsőséges hangulatingadozás a legjellemzőbb egy ilyen emberre. Ebben a bipolaritásban tud megjelenni a mélyponton az önbecsülés hiánya. Remek társasági ember, csillog, kacag, öröm vele lenni, és amíg kintről kap megerősítést, hogy szép és értékes, addig tud a hullámhegy tetején egyensúlyozni. Aztán az első csendes, visszacsatolás nélküli időszak, vagy külső bántás, negatív tükör lelöki a saját poklába, ahol kétségbe esve zokog, hogy ő milyen szánalmas és hülye. Súlyosabb esetben akár éveket is tud itt tölteni, amikor környezetében állandósul egy negatív tükör (párkapcsolat, munkahely).

Uralkodó érzelmei közül a legmeghatározóbb az állandó bizonytalanság és elégedetlenkedés önmagával, és ennek kivetítése élete szereplőire a családtól a párkapcsolaton át a munkakörnyezetig. Alig van ruha, ami jól áll, nagy a füle, ronda a bőre, mindig van egy testrész, ami nem megfelelő. Ez az alapállása, amiben rendkívül nagy jelentősége van a fizikai síknak. A hullámhegyen, amikor jól van, akkor ő a legszebb, és túlfokozza az értékeit, hogy lássa mindenki, milyen csodálatos, a hullámvölgyben meg, amikor rosszul van, a sárba tapossa magát, és tükörbe sem tud nézni.

Uralkodó gondolatai is szélsőségesek, mélyponton „nem kellek én senkinek, nem vagyok szerethető, rút vagyok, öreg, nagyseggű, vén, stb. Itt jelentkezik egy gyötrő hiányérzet is, gondoskodásra, figyelemre, hogy valaki segítse ki. A magaslaton ennek tükörképe: kívánatos vagyok, tegye össze a kezét akivel szóba állok, megállok én a saját lábamon, könyörögjenek nekem, hogy pillantást vessek rájuk, stb.

Jellemző rá, hogy önmagától nincs ereje kijönni a hullámvölgyből. Szüksége van külső segítségre, aki szépnek és teljesnek látja még ebben a „leszakadt” állapotában is, folyamatos figyelmet igényel. Ilyenkor újra virágozni kezd, és meg sem áll a hullámhegyig, ahol tényleg ragyog.

Betegségei igazodnak a hangulatingadozásaihoz. A mélyponton fellobbanó gyulladások, ciszták, néha daganatok, a magaslatkor kicsattanó egészség.

Mit tehet egy ilyen ember? Le lehet így élni egy életet, ha nincs igény a változtatásra. Ha van, akkor természetesen van kiút a hullámzó életből egy egyensúlyi helyzetbe. Tapasztalatom szerint a gyökere ennek a mintának az ellenkező nemű szülővel való gyermekkori szeretethiányra vezethető vissza. Szépen, idővel, türelemmel elsimulnak ezek a külső visszacsatolásra szomjazó minták által létrehozott hullámzások, és kialakul egy belső erőre támaszkodó önkép. Ebben tudok segíteni.

Csendesen őrlődő alkat:

Amikor a családi és társadalmi minták hatására egy folyton jelen lévő alul minősítés jellemző rá úgy, hogy erről igazából csak maga az egyén tud, mert nem meri elmondani senkinek. Megjelenésében szikár, jelentéktelen, háttérbe húzódó, megfigyelő alkat, ritkán szól társaságban, szolgalelkű kapcsolatában, folyton önmaga jelentéktelenségére kapcsolódva éli csendesen az életét. Kedves embernek mondjuk, ha találkozunk vele, nem sok vizet zavar.

Jellemző érzelmei önmaga felé szégyen, harag, elfojtott düh, szorongás, kifelé pedig a kedvesség, lágyság, udvariasság, kimértség. Konfliktus helyzetben sokáig tűr, végtelen ideig, aztán amikor kitör belőle a harag, akkor hurrikán erejével pusztít. Ezután jön a lelkiismeret-furdalás, és az önvád.

Uralkodó gondolatai: Hülye vagyok, erre sem vagyok képes, nekem nem sikerül, szánalmas vagyok, inkább meg sem szólalok, nem érdemlem meg.

Alapvetően zárt, bizalmatlan, de nem nyugtalanítóan, hanem észrevétlenül mások számára. Tudsz a közelében lenni, ám be nem enged, hacsak nem vagy passzos a belső világában formálódó vágyaira. Mindig vágyódik, jellemzően egy nyitott és derűs életre, bizalmas kapcsolatra, ahol kinyílhat, és bensőséges teret élhet meg. Remekül látja ezt a boldog életlehetőséget, mert a zárt világának tökéletes tükörképe, így tisztán megjelenik benne. Sokan mondják őket emiatt álmodozónak.

Az önértékelés ilyen formája lassú lefolyású betegségeket hoz létre, általában olyanokat, amik állandóan jelen vannak, lassan emésztik a testet, hosszú évtizedek alatt használják el.

Kiút, ha szükséges: Van, persze. Ha valaki szeretne ebből az önértékelési én-részből kijönni, és másként tekinteni önmagára, lehetséges. Mindig meg lehet változni, türelemmel, gyakorlással, átlépve önmagunkba oda, ahol kivirágzik egy olyan élet, amire mindig vágyott. Ami a legnagyobb gátja a változásnak, hogy ki kell lépni ebből az önsanyargató világból, ami idővel a komfortzónájává vált, ám ez tudatossággal megléphető.

Ha önmagadra ismertél, vagy környezetedben valakire, és vagy neked, vagy ismerősödnek szüksége van egy kiegyensúlyozott önképre, önbecsülésre, szeretettel látlak/látom egyéni foglalkozásomon:

https://emberforman.blog.hu/2019/02/21/egyeni_konzultacio_737

Sebestyén Zoltán