Az elmúlt hónapokban valamiért az élet felhívta rá a figyelmemet, hogy mennyire nem tud ezzel a szóval mit kezdeni a modern nyugati ember. Az emberi élet legfontosabb szaváról beszélünk, aminek alap küldetése, létezése, hogy összekössön minket, összekösse a szívünket párként, barátként, családként, közösségként. Ez a szó az esszenciális kapocs, ettől virágzik az élet.

Mégis valahol, valamikor az ember köré pakolt egy csomó félelem alapú érzést, hitrendszert, szó szerint lebéklyózta a szót.

Párkapcsolati élettér:

Amikor megismerkedik két ember, és erős kölcsönös szimpátia alakul ki, már az első randin szerintem helye van a szeretlek szó használatának, hiszen összeköti a két szív energiáját az agyban is. (Nem kísérleti randiról beszélek az elme elvárásaiban fuldokolva, hanem valódi, érett, társteremtő szándékból létrejött randiról, ahol szívével van jelen az ember) Ez nem valami spiri hókuszpókusz, hanem mérhető energiaáramlás, ami van, tényszerűen, mintha a lélek az elme megkerülésével jelezne és csatlakozna. Megérezni a kölcsönösséget, és stabilizálni a bizalmat az ősi szeretlek szóval, ez lenne az első lépés. Ami a szívben zajlik, az megerősítést kap az elmében is, így tud egészségesen működni két ember, kölcsönös megerősítéssel.

Ehelyett mi van?

Játszma, félelem, bizonytalankodás, elhallgatás, őszintétlenkedés, túlagyazás. Komoly stratégiákat dolgozott ki a modern nyugati ember arra, hogy mikor szabad először kimondani, hogy szeretlek! Ha valaki túl korán mondja, az lúzer, ha meg férfi az illető, akkor balfék, langyi, stb. Sőt, oda jutottunk, hogy számtalan kapcsolat azért ér véget még a kibontakozás előtt, mert nem meri egyik fél sem kimondani, félelemből, mert mit fog szólni a másik. Sőt, ha az egyik felvállalja hosszas morfondírozás után, akkor a másik arra félelemmel reagál rendszeresen, és eltávolodik arra hivatkozva, hogy ő nem tudja még viszonozni, mert…

Ilyen a modern ember agyazós élete.

Millió okot talált ki a modern agy, hogy retteghessen a szeretet szó kimondásától. Pedig mennyire egyszerű kifejezni, amit úgyis tudunk egymásról, mert a másik szemében ott ragyog kimondatlanul is.

Szeretlek.

Ez nem egy házassági ígéret, nem státuszt teremt, nem következményekkel jár, hanem a természetes alapállapota a kölcsönös szimpátiának, hogy meglátni, és megszeretni. Rögzíteni az agyban is, hogy nagyra becsülöm a másikat, pedig még semmit nem tudok róla, de érzem a szívemben, hogy fontos nekem. Szeretem. Ebből az alapállapotból kiindulva akár még boldog párkapcsolat is lehet, vagy életre szóló barátság, minden esetre jóval nagyobb az esély, mint a játszmatérben.

Botrány, miket írok, minden olyan ember számára, aki félelemből dönt, annak botrány ez a nyitottság. Ám én szeretetre tanítom az embereket, nem félelemre. Aki fél, az rossz kapcsolatban él, vagy egyedüllétben, zárkózottan vegetál, boldogtalan. Jobb szeretni, és felvállalni, és nyitottnak lenni, hidd el barátom, inkább felvállalom, és bolondnak néznek, mint elhallgatom, és nyomorban.

Mi bajod eshet, ha kimondod, hogy szeretlek? Megijed a másik, és eliszkol? Akkor menjen! Ezzel neki van dolga, nem rólad szól a történet. Akarsz olyan emberrel kapcsolatot, aki nem tud befogadni szeretetet? Abból minden lesz, csak érett párkapcsolat nem…

Olyan egyszerű és tiszta valakit szeretni, nagyra becsülni, erről ővele sokat beszélgetni, tisztelni benne az értékeket, kicsit mindig többnek látni, felfelé nézni rá egy kapcsolat elején, aztán később is. Sokkal egyszerűbb és közelebb áll az ember alaptermészetéhez a nyitottság, a szeretet megélése gátló hitrendszerek nélkül, mint modern korunk izzadságszagú, elkülönülő, játszmáktól, elhallgatástól, trükközéstől hemzsegő, ELVÁRÁS ALAPÚ párkapcsolati bohóckodása, amit az elmébe kondicionál a társadalom. A szeretet szívből jön, nem függ társadalmi pozíciótól, távolságtól, vallástól, politikai nézettől, semmi emberi minta nem tudja befolyásolni, a szeretet van, ha tetszik, ha nem. A kérdés csupán, hogy megéli-e az ember, vagy elhallgatja önmaga és a másik elől is.

Családi tér:

Itt csak a szeretetnek van helye. Pont. A szüleim nagyra becsülése, a gyermekeim tisztelete, családom szeretete. Aki nem fejezi ki a szeretetét, súlyosan beteg, azonnal forduljon segítőhöz.

Közösségi, baráti tér:

Mivel közösséget szervezek, így elég nagy tapasztalattal rendelkezem e téren. Azt látom, hogy azok az emberek tudtak összekapcsolódni stabilan és magukból valódi közösséget formálni, akik kifejezték a szeretetüket. Nyilván itt nem egy túlfokozottan ölelkezős, bájolgós színházra gondolok, hanem a természetes, őszinte, jó emberek közösségére. Érdek és számítás nélküli kapcsolódásokra, ahol az emberek egymás társaságáért találkoznak, mert szeretik egymást.

Ahol valami érdek (üzleti, vallási, politikai) mentén szerveződnek az emberek, ott ritkán jelenik meg a valódi kölcsönös tisztelet és szeretet, mert az érdek erősebb és fontosabb az embereknél, és az emberek jelenléte az érdeket szolgálja, nincs kölcsönösség. Ilyen érdek lehet egy mester, guru, celeb, vallási dogma, politikai, világi nézet. Az emberek alárendelődnek az érdeknek, és minőségtelen, arctalan tömegbe csoportosulnak.

Kimondani a barátomnak: szeretlek.

Mi baj lehet ebből? Nagyon sok embernek mondtam már, és még a világon semmi bajom nem lett belőle. Ha félreértette, és azt hitte lánykérés volt, gyorsan letisztázódott az ügy, és minden rendben lett, ez saját tapasztalat. Csak le kell választani az elme túlkombinálását a szeretlek szóról, és mindjárt elrendeződnek a dolgok.

A szeretlek szó kulcs a minőségi, mély baráti kapcsolódáshoz, akár férfivel, akár nővel. Jobb lesz tőle a közérzet, mélyebb, őszintébb a kapcsolódás, érettebb a közösség. Ilyen egyszerű.

Összességében:

A felelősségünk közös! Az enyém, a tiéd, és azé is, aki ezt nem olvassa! Én már megtanultam szeretni, ha te is, mutasd a példát! Ha még nem, gyerünk, általad is szebb lesz a világ! Gyerünk, menj oda a szerelmedhez, a barátodhoz, a gyermekedhez, és mond neki, mennyire nagyra becsülöd, milyen szép, mennyire szerethető, mennyire fontos neked! Most! Ne holnap! Bölcs legyél, ne okos, azaz használd is a tudást, ne csak bólogass realizálás nélkül!

Minden jót, váljék a javadra az írásom.

Sebestyén Zoltán

https://emberforman.blog.hu/2019/02/21/egyeni_konzultacio_737