Interjúk önmagammal - bölcsesség

Időpont: 2020 - 2040

Helyszín: Itthon, hazánkban

Töprengtem a jövőmön, és rájöttem, éppen beszélgetek magammal, így élénken figyelni kezdtem, meg kérdezgetni, meg a lelkem legmélyéig letekinteni. Kicsit előre ugrottam az életemben, és ott találkoztam a 20 évvel későbbi önmagammal, a derűs és bölcs Zolival…

Mi a bölcsesség? Sokat foglalkozom a kérdéssel így, 45 éves koromban, érdekel, hogy ez még 20 év múlva is foglalkoztat-e?
A bölcsesség életmód. Mint mindent, ezt is holisztikusan érdemes látni. Egy ember akkor bölcs, ha tudatosan olyan dolgokat cselekszik, amik önmaga, a környezete, az egész emberiség, és a Föld, mint élőlény javára válik. Nekem ez a bölcsesség.
Milyen a bölcs ember, te bölcs vagy?
Te is bölcs vagy 45 évesen elég sok dologban, és én is az vagyok így 65 évesen elég sok dologban. Törekszünk a bölcsességre, de nyilván nem sikerül minden életpillanatunkban. Nagyon fontos bölcsesség bennünk, hogy szeretjük, jól szeretjük magunkat. Ez talán a bölcsesség alapja, vagy fogalmazhatok úgy is, hogy a kiinduló pontja. Egy ember akkor indul el a bölcsesség útján, amikor szereti magát. Az önszeretetébe nemesség, finomság, tisztelet van, nem összekeverendő a te korodban divatos hagyományos, vagy spirituális túlzásokkal.
Igen, az önszeretet csendes, szavak nélküli, önmagam szeretete nem rituáléhoz kötött, hanem egy állandó állapot, amiben magamat tartom. Főleg az ezoterikus körökben látok a jelenben óriási kibillenéseket ebben, amíg valami szeánszon van valaki, addig megy a nagy szívecskézés önmagára és másokra, de amint hazaér, már a tükörbe utál belenézni. Tanítom is az embereknek, hogy az önszeretet nem alkalmi hóbort csupán, hogy mutassam másoknak, hanem egy belső biztonság, egy mély meggyőződés, hogy értékes vagyok, hogy eredendően így születtem, és így is halok majd meg.
Igen, mert aki önmagában megtalál egy magasabb értéket, az többé nem kényszerül külső megerősítésekre.
Kemény Katalintól szabadon!
Hogy válik egy ember bölcsé?
Tesz érte. A hagyományos világ a te korodban a nagy tudást tartja bölcsességnek, mert tudáshalmozásban fuldoklik. Tudáselőkelőség alakult ki, aki többet tud, az értékes. Pedig ez hatalmas öngól. A bölcsesség a realizálást jelenti. A tudásomat beépítem az életembe. Ez főként az önismeretre igaz, csak az az ember tud átalakulni boldog, és derűs életűvé, aki a dolgos hétköznapokban a gyakorlataival bölccsé érleli magát. Aki a tudást halmozza, elveszik, reménytelenül boldogtalan életet teremt magának, mert mindent tud, de semmit nem él meg belőle. Ez a nyugati ember átka, így is mondhatom.
Mit csinálsz Te, így 65 évesen, hogy a bölcsesség útját járod?
Figyelek, a jelenben vagyok, álmodozom, szeretem magam, szeretem az emberiséget minden erényével és gyengeségével együtt, jó ember vagyok, hasznára válok önmagamnak, és sokan másoknak, csendes vagyok, csak akkor állok ki, ha szükség van rám, példája azoknak, akik egyszerű, boldog, derűs életet akarnak élni, természetes alapállásukhoz visszatérni. A bölcsességben erő van, csendes erő, ami minden harsogásnál távolabbra szól, az emberek szívében, nem a fülében.
Mit tanácsolnál nekem, és általam mindenkinek, akihez eljutnak a szavaid, akik bölcsességben szeretnének élni?
Lassítsanak. Álljanak meg egy pillanatra, nézzék meg miben élnek, mi veszi őket körül. A rohanás kizsigerel, a kapkodás, a nincs időm semmire életmód egy szenvedő ember élete. A bölcs pedig nem szenved, és nem is szenvedtet. Álljon meg minden ember, és figyelje néhány napig miben van. Van-e szeretetteljes, magas minőségű párkapcsolata? Az ember társas lény, és egy társ sokat tud adni a boldogsághoz. Kár becsapni magát bárkinek is egyedüllétet népszerűsítő hitrendszerekkel, hacsak nem szerzetes, vagy pap valaki, a társ szerves része az érett, felnőtt életnek. Ha nincs társad, tedd magad alkalmassá egy társas életre. Aztán nézd meg, kik vesznek barátok körül. Ha csupa jó ember, akkor örvendezz. Ha nem, vagy el vagy magányosodva, tegyél magadért, teremts közösséget, mert anélkül nehezen elképzelhető egy érett, bölcs, felnőtt élet. Aztán nézd meg mivel foglalkozol? Boldog vagy tőle? Alkotsz? Küldetésed van, vagy vegetálsz? Aki vegetál egy rossz munkahelyen, az esélyét is elveszti annak, hogy békés, bölcs életet éljen. Állj meg, és nézd meg, boldog vagy-e? Kiegyensúlyozott, szeretet teljes életet élsz-e? Tisztelnek-e akik körül vesznek? Jó embernek tartanak? Ha igen, jó úton jársz. Ha nem, változz, rakj rendet az életedben, mert senki nem teszi meg helyetted!
Látom sokat finomodtam 20 év alatt, sokszor megkapom, hogy nyers vagyok.
Igen, de akkor az kellett, ahhoz a változáshoz, ami a küldetésed, amit 20 éve kellett átadnod az embereknek, ahhoz meg kellett rázni őket, mert ez volt a dolog. Ma már lehetek finomabb, úgy is eljut az emberekhez a hír, hogy lehet másként is élni…