Interjúk önmagammal - szeretet

Időpont: 2020 - 2040

Helyszín: Itthon, hazánkban

Töprengtem a jövőmön, és rájöttem, éppen beszélgetek magammal, így élénken figyelni kezdtem, meg kérdezgetni, meg a lelkem legmélyéig letekinteni. Kicsit előre ugrottam az életemben, és ott találkoztam a 20 évvel későbbi önmagammal, a derűs és bölcs Zolival…

Mit jelent neked 65 évesen szeretet?
Mint neked 45 évesen. Mindent. Az univerzum összetartó energiáját.
Emlékszel még arra a lányra, akin annyira megesett a szívünk, aki tele volt jósággal, és nem tudta magát szeretni, mert gyerekkorától azt kódolták belé, hogy nem szerethető?
A lányra, aki később kivirágzott, és csodálatos élete lett egy kedves férfi mellett?
Hú, remélem, mert én még úton vagyok vele, éppen a teremtési folyamatot harmonizáljuk…
Hopp, akkor elszóltam magamat, a lényeg, hogy jó úton jártok…
Gondoltam! Szóval a lány mennyire klasszikus esete a modern ember szeretetlenségének, hogy önmagát értéktelennek, és csúnyának tartotta, miközben amikor megláttam, valami elemi erejű jó áradt belőle, amiből ő mit sem érzékelt, mert elhitte a környezetének, hogy egy debil.
Igen, az emberiség szeretetben időnként kibillent az egyensúlyából, és ez a mi korunkat sem kímélte, amikor 45 voltam…
Szóval itt él mindenfelé ez a rengeteg ember, akik nincsenek megtanítva önmaguk és mások szeretetére, és még csak nem is tudják, hogy erre szükségük lenne. Hogy tudnám ébreszteni őket, hogy szólhatok hozzájuk, hogy érhetem el őket, hogy van más út is, van a szeretet útja, ami nem egy vallásos hóbort, vagy spiri duma, hanem valódi, megtapasztalható életminőség változás?
Hogy jött el hozzád a lány, akiről az előbb beszéltünk?
Nem tudom, valahol látott egy videómat talán.
Látod? Nem tudod, és nem is érdekes. Nem számított honnan tudott rólad. Csak az számított, hogy meglátott és cselekedett. Megkeresett, elindultunk együtt a változás útján, felismerte, hogy milyen működése van, ennek milyen hatásai vannak az életére, változtatott, megtanítottuk szeretni önmagát, önmagán keresztül másokat, még azokat is, akik ártottak neki, és ettől hatalmas változás lett az életében, mert tisztelni és becsülni kezdte önmagát, az életét, a környezetét. Csak ez számít!
Tehetek egyebet, tennem kell egyebet az ideámon kívül, hogy aki valódi változást szeretne, az úgyis megtalál?
Tehetsz többet annál, hogy szereted az embereket?
Igaz, ez pont elég.
A szereteted, hogy a világot derűsen éled, hogy a jó dolgokra figyelsz, hogy a példádat mutatod, hogy gondozod önmagadat, hogy tele vagy reménnyel, optimizmussal, kitartással, erővel, szorgalommal bőven elég, nem kell más. Szerencsére egyre több ilyen ember van, mint mi, akik jó életre tanítanak, és ennek az oka, hogy egyre több ember van, akinek üres frázisok helyett valódi, hétköznapi, egyszerű dolgokra van szükségük, amiket beépítve az életükbe megváltozhatnak, szeretetben kiművelhetik magukat. Pont egy nagy átalakulás küszöbén állsz most, 45 évesen, amikor a tudatosság többé nem a tudás felhalmozását jelenti, hanem a kevesebb tudás gondos beépítését. Ehhez pedig pont az ilyen emberek tudnak segítséget adni, mint mi, akik már realizálták az életükben azt, amiről beszélnek.
Te hogy szereted magadat 65 évesen?
Ahogy te is 45 évesen.
Állandóan, holisztikusan?
Odafigyelek a gondolataimra, ezáltal az érzéseimre is. Gondozom a testemet, táplálom, tornászok. Gondozom a teremet, feltöltöm minden nap. Sokat vagyok kint a szabadban, tiszteletben tartom a nagy hármast (én-idő, párkapcsolati-idő, közösségi-idő), és figyelem az életet, tanulok belőle. Így szeretem magam, nagyra becsülve, értékesnek látva a létezésemet.