Az egyetlen

Nemrég hallottam egy beszélgetést Müller Péterrel, aki számomra is fontos példakép, és önismereti utamon megtapasztalva a bölcsességét hatalmas mérföldkő. Minden könyvben, előadásban, beszélgetésben érdemes megtalálni azt az egyetlen üzenetet, amit aztán beépít az ember az életébe, és tágítja vele tudatosságát, önismeretét.

A fiatal Puzsérral való beszélgetés amúgy is sok érdekességet hordozott, de a vége felé aztán Péter mondott egy olyat, amire igazán felkaptam a fejemet. Valahogy úgy hangzott, hogy minden embernek a végén, amikor kilép az életből, egy dologgal kell majd biztosan elszámolnia, egyetlennel, hogy azt az egyetlen feladatot megoldotta-e az életben. Szent Péter képpel illusztrálta Müller Péter, miszerint amikor meghal, és a mennyország kapujában áll Szent Péter előtt, akkor neki bizonyára a hiúsággal kell majd elszámolnia. Oly sok mindent megoldhatott az életben, de Szent Péter ezt az egyetlent fogja megkérdezni, ezt megoldotta-e? Hogy sikerült-e neki, hallgassátok meg, az egész beszélgetés hasznos természetesen, a végén beszél róla. Itt találod:

https://www.youtube.com/watch?v=Y694n05_HF8

Azért írok erről, mert azóta töprengek tisztességgel a magam életén, és erre bíztatok másokat is. Gondolkodj el, neked mi az egyetlen, ha csak egyetlen, legfőbb, legfontosabb teendőd lenne, amit önmagadban meg kell oldanod, akkor az mi lenne? Egyáltalán ne bonyolítsd, ne gondolj valami lélegzetelállító grandiózus világattrakcióra, az egyetlen sosem hivalkodó, sosem látványos, hanem ott van benned, kitartó állandóságával mutatja meg magát. Olyan tulajdonság jellemzően, ami régóta kísér téged, jellemző rád, de érzed már nagyon régóta, hogy szabadulni kellene tőle. Példák: gőg, irigység, féltékenység, félelmek sokszínűen, szorongás, aggódás, sértődékenység, hiúság, harag, düh, cinizmus, hűtlenség, nagyképűség, szóval alacsony szeretetminőségű, alacsony rezgésű viselkedés minták, amik igazából lehet, hogy pillanatnyi előnyt jelenthetnek egy szituban, akár fölé is kerekedhetsz másoknak, de hosszútávon mindenképpen pusztítanak téged, és a környezetedet, ezáltal az egész Földet.

Amikor magammal szembe néztem ez ügyben, több dolog is rögtön elém állt önmagamban a felkiáltással: Én vagyok az! Tolakodott elém az első sorban a bennem lévő düh, aztán ott könyökölt a hűtlenség, mellette szorosan a sértődékenység, de láttam nagyon jelentkezni az aggódást is, és a gorombaság is lelkesen integetett. Ezek olyan dolgok, érzelmek, tulajdonságok bennem, amiket az elmúlt évtizedekben szelídítettem, finomítottam magamban, mert fontos életpillanatokban általuk estem hasra jellemzően az emberi kapcsolataimban, vagy csak úgy egyáltalán saját életemben.

Méltó időt adva a tisztulásnak, szépen elcsendesítettem a válaszokat, és hagytam, hogy a csendben hetek alatt kirajzolódjon, melyikük az egyetlen, akivel majd szembenézve Szent Péterrel szimbolikusan el kell számolnom a küszöbátlépéskor.

A minap kaptam meg a választ, amikor egy csoportos önismereti programot tartottam, és ott feltettem ezt a kérdést. A kérdés hatására azonnal megtörtént bennem is a válasz. Ám a válaszhoz vezetett út is, amit érdemes elmesélnem, mert valószínűleg neked is javadra lehet.

Amikor hetekkel ezelőtt csendben maradtam, és csak a kérdést hagytam szabadon a válaszok tülekedése nélkül, annyit megtettem, hogy hagytam a holisztikus rendszeremet (mert ilyenünk is van) tenni a dolgát. Intuitív sugallatok hatására elővettem egy régi születési horoszkópomat, és meghallattam (CD-re mondta fel egy idős asztrológus). Az asztrológia analógiái nagyon jó útmutatók egy élethez, benne vannak a hajlamok, amik meghatározhatják a személyiségemet. Már itt felkaptam a fejemet, amikor hosszan ecsetelte a férfi, hogy a képleteim alapján egy nagyon sikeres, híres, ismert, népszerű ember lehetek, aki gazdag és fényűző életet élhet, és pompa, csillogás, rang, tisztelet övezi. A másik fő vonulata a hűtlenség, csajozós, nyughatatlan irány, ami nagy hajlam.

Emellett, hogy külső impulzusokat is engedtem bejönni, magamban is sokat töprengtem, és egyre szűkült a kör. Kicsit utazgattam más életekbe, onnan is erősödött bennem a későbbi felismerés. Aztán sorra vettem a részeimet: a sértődékenység régen meghatározott, ma már csak ritkán lép elő, olyankor egyszerű hallgatással a helyére visszakerül, és nem rombolom sem a saját sem mások életét vele. A szorongások és aggodalom szintén a múlté, bár évtizedekig meghatároztak, ezen érzésvilágok letétele, személyiségemben való megoldásukat nem éreztem olyan nagy tettnek, hogy Szent Pétert érdekelné. Düh? Bagatell, Szent Péter csak nevetne, ha ilyennel hozakodnék elő, gorombaság dettó. Akkor mi maradt? A hűtlenség. Ez sokáig foglalkoztatott, főleg a férfi-nő kapcsolati hűtlenség. Erre bizony volt példa életemben, amitől kisült a szemem a párom előtt, méltó kihívás, hogy Szent Péter rákérdezzen:

• Na fiam Zoltán? Aztán tudtál-e hűséges lenni a párodhoz?

A válaszom, hogy ha erre kérdezne rá, ma már határozott igen, képes vagyok rá. Bennem ott él a csajozós, minden nőhöz hűtlen én-rész, ahogy azt az asztrológia is jól mutatja, de már magamat nem tévesztem össze vele, bennem a hűség dominál, a hűtlenség hátul ücsörög, és csendben búslakodik.

Nem ez a nagy feladat, nem ez az egyetlen, nem ezért vagyok itt a Földön, hogy ezt megoldjam, sem a hűtlenség nem a fő házi, sem a sértődékenység, sem a gorombaság, sem a düh. Ezek szorgalmi feladatok voltak, érzem, nem kötelező, de ajánlott, ha szép és derűs életet szeretnék.

Akkor mi az?

A csoportprogramon kristály tisztán szakadt rám, esett le, és támaszkodott meg több oldalról is, hogy itt a kötelező, ami nélkül Szent Péter sarkon fordítana. A siker és a köré fonódó kétes, csábító, izgalmas, negédes hírnév, ismertség, rang, pozíció, titulus, karrier. Micsoda ördögi mágia, ahogy visszatekintettem az életemre, és leesett, miről beszélt az öreg asztrológus. Hát egész életemben ott vonzott, csábított, hívott a hírnév, a siker, folyton húzott és csalogatott.

Tizenévesen a kosárlabdában, hajszálon múlt, hogy nem lettem sikeres kosaras. A legjobb úton jártam, az ország egyik legjobb csapatának utánpótlásában brillírozódtam, aztán az utolsó pillanatban „eltékozoltam” magam, nem érdekelt a versenyzés, én játszani szerettem, nem nyerni, így kipenderültem onnan.

Később a labdarúgó játékvezetés, minden adott volt, hogy tehetségem kibontakoztatva gyorsan nagy karriert fussak be, ahogy Tamás barátom ma nemzetközi játékvezető, én is együtt járhattam volna vele végig a ranglétrát. De kiléptem onnan, eltűntem, mert a főiskola mellet nem érdekelt, más dolgom volt.

Aztán a munka. 2 év alatt igazgató lettem, 25 évesen egy komoly lehetőségeket tartogató iparágban. Ott csillogott az út, minden adott volt, én meg emlékszem, kijelentettem, hogy nem érdekel, és később is többször kibújtam a karrier lehetőségek elől. Akkori barátaim ma rangos cégek ügyvezetői, vagy nemzetközi igazgatók zömmel. Mindenki hülyének nézett több alkalommal is, hogy én miért nem akarok feljebb lépni, hiszen az a normális. Ma már tudom, csak társadalmi idomítás, akkor vagy értékes, ha törtetsz, és karriert építesz. Elég szánalmas életcél, akkor is ennek láttam.

Később az MLM. Minden vezető a jövő egyik nagy ígéretének tartott, tehetséges, jó kiállású, értelmes, nagy hatású embernek. Elindultam az úton, és egyszer csak tipli. Azzal indokoltam, hogy átverés az egész, nem méltó a lelkemhez. Alig akartak elengedni, nem értették miért mondok nemet a csilliárdokra, és a passzív jövedelem luxusára. Én sem értettem akkor, csak éreztem én ilyet nem akarok, nem érdekelnek a kitűzők, rangok, és ez nem az utam.

Aztán a guru. Amikor elkezdtem a közösségszervezést és az önismereti segítői utamat, persze rögtön húzott a hírnév, hogy én ismert tanító legyek, nagy tömeghez szóljak, sokan jöjjenek a programokra, százezrek lájkoljanak, ahogy ebben a pszicho-ezo-spiri üzleti világban szokásos, divatos és elvárt. Fesztiválokon, gyűléseken előadni, ismertnek lenni, könyvet írni, sok pénzt keresni. Kellett néhány év, hogy átlássam, ez az üzleti szféra is elsődlegesen a pénzről, és a hírnévről szól. Ha sok követőd van értékes vagy, ha nem, egy senkiházi. Eleve a tömeg is így kódol, akik fogyasszák a termékeket, mert mindig és mindenhol a tömeg húzó hatására alakul ki a hírnévre való törekvés. Igényli a nép a nagy politikust, színészt, írót, gurut, mestert, elképesztő ereje van ennek a húzóerőnek, nem csoda, hogy szinte mindenkit beránt, akinek hajlama van híresnek lenni. Nekem meg van, bőven. Csak nekem nem szabad, másoknak lehet. Másoknak lehet rang és hírnév, nekem nem. Ez egy ilyen élet.

Most, ebben a pillanatban átlátom, hogy a Szent Péteri próbát kiálltam. Úgy tudtam megmaradni a segítői pályán, hogy nem menekültem el, és nem lettem híres sem. Megtaláltam az egyensúlyt. Alkotok, és segítek annak, aki hozzám fordul használva a pénzt, mint csereeszközt, de bennem a hírességre, rangra, ismertségre, karrierre sóvárgó démon megint nem győzött, helyére a mérték került. Nem elbújni és remeteként bölcselkedni, de hírnév után sem kajtatni, és pénzzel meg ismertséggel dőzsölni. Hozzáteszem, akik híresek és gazdagok az ezotéria üzletágban, azzal sincs semmi baj, nekik nem Szent Péteri próba valószínűleg, nekik mást kell meghaladniuk életükben. Ők lehetnek híresek valószínűleg, hiszen szükség van híres gurukra is, a globalizált világ nagyon igényli, szüksége van rájuk.

Ez nekem szól, ez csak rólam szól, hogy meg tudom-e oldani. Én nem lehettem soha híres és ismert, és rang és karrier, és hatalom! Ezért jöttem ide, hogy a legnagyobb csábítás se tudjon elrántani, és mint látod volt bőven csábító sportban és üzletben egyaránt.

Hogy lehet nem híresnek lenni, és nem ellehetetlenedni egyszerre? Nem egyszerű mutatvány, egy külön írást megér egyszer, hogyan szólj úgy emberekhez, hogy értéket adj, de ne vigyék túlzottan a hírét, megmaradjon a mértéken.

Jó így élni. Látom, amikor átlépem a küszöböt, egyenes háttal állok majd oda Szent Péter szúrós tekintete elé, kihúzva magamat, büszkén vállalva, a feladatot teljesítettem, mértéket megtartottam, az emberiség javára váltam.

Neked mi a Szent Péteri próbád? Féltékenység? Önszeretet? Becsület? Töprengj csak rajta, van időd…

Sebestyén Zoltán
https://emberforman.blog.hu/2019/…/21/egyeni_konzultacio_737