Töprengtem a jövőmön, és rájöttem, éppen beszélgetek magammal, így élénken figyelni kezdtem, meg kérdezgetni, meg a lelkem legmélyéig letekinteni. Kicsit előre ugrottam az életemben, és ott találkoztam a 20 évvel későbbi önmagammal, a derűs és bölcs Zolival…

• Mit jelent a szó neked, fejlődés?
• Nem sokat. Mára eléggé kikopott a nyelvből, sőt, kifejezetten kerülik a használatát.
• Azért kérdem, mert az én időmben elképesztő nimbusza van, emberek milliárdjai tisztelik mindenható bálványként, miközben néhányan közülünk meg kicsit szomorúan, kicsit értetlenül állunk látva ezt a tömeges kábulatot.
• Igen, 20 éve még tartotta magát az illúzió, de már repedeztek a falak rendesen. A kapitalista társadalom kapta fel, és tette népszerűvé, de igazán a fogyasztói társadalomba élte nagy virágzását. Az emberiség megalomán vezetőinek érdeke volt a minél több, az egyre nagyobb. Egyre nagyobb hatalom elérése politikailag, gazdaságilag, ehhez pedig a fejlődést társították, mint elérési utat. Ami nem érdekelte őket, és ez is lett a vesztük, hogy a fejlődés természetes tulajdonsága a végtelen. Ha nem töltik meg véges tartalommal, akkor ördögi kényszerré és függőséggé válhat mind egyéni szinten, mind társadalmi értelemben.
• Ezt bontsd egy kicsit ki, hogy értse a mai ember, az is, akinek a jelenben itt még vezényszava a fejlődés.
• A fejlődés, ha látható a végcélja, akkor rendkívül hasznos tevékenység lehet, és változásnak hívjuk. Ha a fejlődési ciklus lezárásával átvált valaki a fenntartó életmódra, az nagy bölcsesség. Ám ez nem ment a fogyasztói társadalomnak sem emberiség léptékében, sem egyéni szinten. Ennek volt az oka a Föld teljes kizsákmányolása: a klíma tönkretétele a mértéktelen fejlődés okozta káros anyag kibocsátásokkal, a modernnek nevezett mezőgazdasági tevékenység, ahol céggigászok vegyszerekkel felelőtlenül teljesen parlaggá tették a termőföldeket, egyéni szinten a cégtulajdonosok végtelen pénzéhsége, ami véget nem érő fejlődéskényszerbe fulladt, a politikai szemlélet a folytonos növekedésről, globalizációról, ezeket könnyen láthatják már a te kortársaid is, hogy micsoda szélsőségesen élhetetlen életteret hoztak létre. De a fejlődés illúziója az egyént, az átlag embert is kábulatba ejtette, még több játékot a gyereknek, még több országba elutazni, még nagyobb házat, még több ruhát, ami menőbb, divatosabb, még több haszontalan tudást felhalmozni az iskolákba a gyermekek fejébe, amit mind a fejlődésnek köszönhető. Ide sorolandó a betegség- és sérüléstudat is, ami elképesztően sok embert érintett annak idején, hogy folyton terápiázni jártak a lezárás esélye nélkül folyamatos fejlődéskényszerben, vagy megvilágosodás reményében kezdtek bele egy végtelenített fejlődés ciklusba, hiszen még a gurunak sem nagyon volt róla fogalma, mit takar a megvilágosodás szó, nemhogy a nyájnak.
• Igen, ezt látom a jelenemben, hogy folyamatos kényszer, a fejlődés kényszere tartja teljes kábulatban a mai emberiséget, és tisztelet a néhány kivételnek, ebbe egyéni szinten teljesen el vannak veszve az emberek, nem ismerik az elég szó fogalmát, tartalmát, sőt, kifejezetten káros mind a hagyományos, mint spirituális körökben elégedettnek lenni azzal amit elértem, és élvezni a gyümölcsét csendben. Mi vár ránk? Fog ez változni a jövőben?
• Természetesen. Az én időmben már a változás ciklikus, konkrét cél érdekében történik, majd amikor azt elérte az egyén, vagy egy szélesebb ember csoport, akkor lezárul, és fenntarthatóságba vált. A fejlődés egy rövid, intenzív szakasz, a fenntartás pedig életmódszerű mindaddig, míg nem válik szükségessé egy újabb változás, ami megint rövid, intenzív tiszta megvalósítási céllal. Az emberiség célja már nem a javak halmozása, a mértéktelen növekedés, felesleges tudáshalmozás, vagy éppen megvilágosodás állandósult keresése, hanem a nyugodt és egészséges élet fenntartása fizikai és mentális szinten, a Föld által kínált bőség kölcsönös megélése, a tudás használata, a megvilágosodott élet megélése. Itt, az én koromban, 20 év múlva megbékélt az ember, nem rohan a vesztébe, nem akar fejlődni minden áron, mert rájött, mindene megvolt akkor is, mielőtt valaki becsapta az állandó növekedés illúziójával. Volt élelme, egészsége, szeretete, boldogsága, nem kell mást tenni, mint vigyázni rájuk a jelenben, és derűsen tekinteni a jövőbe félelmek helyett. Az én koromban, akkor szükséges változunk, ha azt látjuk, nem vagyunk önmagunk, és az egész Föld javára. Egyszerű dolgokra gondolj, egy házasságban a féltékenység, harag, neheztelés, játszmázás, vagy közösségben az irigység, elégedetlenkedés, rossz szándék, stb. Ha ilyeneket észlelünk magunkon, akkor beavatkozunk, és változunk azzal a céllal, hogy jobb emberek legyünk, jobb társadalomban élhessünk, ami mindenki javára válik. Egy jó párkapcsolat, vagy közösségi tér szeretet alapú, ott félelmeknek, játszmáknak nincs helye, ezeket tudatosan kipucoljuk magunkból. A folyamat gyorsan megtörténik különösebb terápia nélkül hatékony gyakorlatokra alapozva, és utána mindenki élvezi a gyümölcsét.
• Mit tehet az én időmben az ember, aki meg szeretné élni a te idődet?
• Változzon, jöjjön ki mielőbb a félelmeiből, építsen magának erős, szeretet és tisztelet alapú önképet, változzon jó emberré, jó szándék, jó gondolatok, jó szavak és tettek. Ennél semmi sem fontosabb, a félelmek nélküli életnél. Menjen el valakihez mielőbb segítséget kérni, aki már így él, tanulja meg tőle, hogyan kell, olyantól, aki éli, nem csak beszél róla, mert a ti időtökben a hitelesség még ritka erény, a marketing nagyon erős manipuláló erő, már pedig aki csak beszél róla, attól nem lehet tanulni! Ha önmagát átformálta, találjon társat magának, és hasonlóakat magához, alkosson velük kisközösségi életet, és mutassák a példát, mert csak az számít.
• Köszönöm.

Sebestyén Zoltán
https://emberforman.blog.hu/2019/…/21/egyeni_konzultacio_737p

Új, kapcsolat, új társ, valami szép és boldog élet jő...

Nagyon szeretem az embereket kortól, nemtől, hiedelemrendszertől függetlenül.

Annyira szeretem, hogy időnként el is szomorodom, amikor látom őket elakadva, egyedüllétben lógatva az orrukat. Persze ezt is ahány ember annyi félén éli meg, az egyedüllétet, van, aki tudatosan így dönt, mert pap, vagy apáca, és vannak akik a szokásaik, mintáik, gondolkodásuk által létrehozott életük eredményeként vannak egyedül.

Utóbbiak lehet, hogy már évek óta vannak egyedül, lehet, csak pár hete, pár hónapja, lényegtelen is, ha nem boldogok ettől, ha a szívük mélyén vágynak egy társra, ha ott él bennük az a magas szeretet minőség, hogy ők még ölelni szeretnének, megosztani, befogadni, békében kivirágozni egy társsal.

Elfog az öröm, amikor látom, hogy vannak még csillogó szemek, akik bíznak az életükben, hogy lesz társuk, csak bizonytalanok, mert nincs benne tapasztalatuk, hogyan kell ezt ügyesen csinálni, hogyan találjanak rá arra a nőre/férfira, hogyan hívják be, hogyan kapcsolódjanak hozzá, hogy abból tartós boldogság, közös meghittség születhessen.

Az a néhány hét, hónap, amit most élünk nagy lehetőség azok számára, akik egyedül élnek, hogy döntsenek saját életükről, valóban így szeretnék leélni az életüket, egyedüllétben, vagy valamilyen más úton elindulnak a párkapcsolat felé, mint eddig tették, mert ahogy eddig tették, nem vezetett eredményre.

Szeretem azokat az embereket is, akik valamilyen gondolatisággal elzárkóznak az új dolgok megtanulásától, és a régi mintáikkal életük végéig változatlanul megakadályozzák önmaguk boldog párkapcsolódását, nyilván hozzájuk én nem szólok, mert én a változás híve vagyok, ha valami nem ment eddig, változni, tanulni érdemes valami újat, és azt gyakorolni. Ettől még szeretem őket, függetlenül attól, hogy a megrekedt életet válasszák, mert ez is egy választás.

És az is választás, hogy döntést hoz valaki, nem csinálja tovább azt, amit eddig tett, hanem másfélén cselekszik, mert annak várhatóan más lesz az eredménye. Nem fél többé kapcsolódni, nem szajkózza magában többet, hogy: „Hol vannak a hozzám való férfiak/nők?”, minden féri/nő ilyen és olyan, én tudom, ne mondja meg nekem senki, az élet majd küldi, nekem nem kell csinálnom semmit, nem hánykolódik többé egyik rossz kapcsolatból a másikba, vagy éppen gubózik be, és nem nyit senki felé, és még sorolhatnám.

Ez a néhány hét és hónap ragyogó alkalmat ad arra, hogy átváltoztasd magad, tanulj és begyakorolj új hozzáállást, megtanulj új módot és formát a kapcsolat létrehozására, amitől boldog és szeretetteljes kapcsolatot tudsz teremteni, és mint egy főnix feltámadva megalkosd azt, amikor már lehetőség van kimozdulni.

A tudatos párkapcsolati teremtés első fázisa a döntés, hogy teszek érte, és változok. A második, hogy egyedüllétben felkészülök, rendbe teszem magam, és megtanulok teremteni valami újat. A harmadik, hogy kimegyek emberek közé, és megalkotom a kapcsolatom, összehangolódok és boldogan élek, míg…

Szeretem ezeket az embereket, mert bátran nekiindulnak, mert nincs veszteni valójuk, hiszen ha nem változnak, azt látják, mi vár rájuk, ha viszont változnak, esélyt kapnak egy új világra.

Ettől derűs és boldog ember vagyok extrán én is, van nagy életcélom, küldetéseim, és ezen küldetéseim egyik legfontosabbika, hogy segítsek kiegyensúlyozott, boldog, felnőtt párkapcsolatot élni annak, aki úgy érzi ebben nem ügyes, és van mit tanulnia nálánál tapasztaltabb embertől, mert én meg ebben vagyok nagyon ügyes, ezért tanítom másoknak is.

A tapasztalat útját járom, azt tanítom az embereknek, ami az én életemben is működik, az elméleti tudás a valóságomban sokat nem ér, ezért a hangsúlyt a tettekre helyezem, a száraz, passzív tudásátadás helyett az élő, gyakorlat alapú tudásátadást tartom fontosnak.

Amennyiben ezek után úgy érzed, neked szólt az írás, és ideje a tettek mezejére lépni, akkor itt vannak a részletek:

Mivel az áprilisi csoportos kurzusomat nem tudom megtartani, így felajánlom helyette az egyéni utat. Ez a csomag mindaddig érvényes, míg bezárva élünk.

Első fázis: 3 db két órás konzultáció messenger, vagy skype videó felületen, ahol feltárjuk az elakadások személyi okait, miért vagy egyedül jó ideje, vagy éppen kapcsolatról kapcsolatra vándorolsz. Kialakítjuk azt a hozzáállást és cselekvéssort, ami egy szép, áramló, boldog párkapcsolathoz szükséges.

Második  fázis: 5 db 1 órás konzultáció messenger, vagy skype videó felületen, ahol gyakorlati útmutatót kapsz, miként formáld át magadat, mit tegyél az egyedülléted hátralévő idejében, megtanítalak párkapcsolatot teremteni, miként tudod behívni a hozzád való férfit/nőt.

A csomag ára: 70 000 Ft, ennyi befektetést igényel tőled az új párkapcsolati életed.

Mindehhez egy ajándék: 1 db konzultáció a párommal Judittal, hogy lásd a másik oldalt is, ő hogyan teremtett, hívott be engem társnak.

Amennyiben ezek után úgy érzed, neked szólt az írás, és ideje a tettek mezejére lépni, akkor írj, és egyeztetünk időpontot, ha nem neked szól, akkor küld át annak, akire ráférne nagyon egy átalakítás, és szívesen segítenél neki, hogy végre boldognak lásd.

Köszönettel és szeretettel:

Sebestyén Zoltán

emberforman@gmail.com

A tudatos élet nagyköveteként - mert a hétköznapokban arra tettem fel a hátralévő életemet, hogy embereknek segítek boldog, kiegyensúlyozott, derűs életet élni -, fontosnak érzem, hogy szóljak egy közösséghez mély témákról is, amik alapvetően határozzák meg az életminőségedet nem csak ebben a pánikkal és félelmekkel zsúfolt jelenlegi élettérben, hanem átlagos hétköznapjaidban majd, amikor újra beindul a kinti világ.

Kinti világról írok, mert többségünk most lakásban, szűk családi körben tölti az idejét. Popper Péter egyszer egy interjúban arról beszélt, hogy ha Lucifertől azt a feladatot kapná, hogy kipusztítsa az emberiséget, folyamatosan gyorsítaná az életet mindaddig, míg minden ember össze nem roppan. Lássuk be, mint oly sok mindenben, ebben is igaza volt neves tanítónknak, és ez most látszik igazán, a lelassult, csendes életben.

Emberek százmilliói éli meg úgy a jelent, hogy bennrekedt, szabadsága és mozgástere megszűnt, és nem pöröghet ezerrel a társadalmi rendszerben, ahová eddig sorolta magát, amitől hasznosnak, értékesnek látta életét. De vajon igazuk van ezeknek az embereknek, akik riadtan szemlélik világszerte az eseményeket? Vajon jogosan féltik a munkahelyüket, ami eddig életük értelmét, vagy legalábbis értékességük jó részét adta? Jogos a gyomorgörcs, hogy mi lesz vele, a vállalkozásával, a munkahelyével, ami inog, vagy már el is veszett?

Igen. Jogosan teszik.

Mindenki úgy cselekszik, ahogy azt saját tudatossága engedi. Mátrai Vanda fogalmazta ezt szépen meg, nézz utána, kedves, szeretetre méltó ember.

Jogosan szorongnak, akik szorongnak, nem tudnak mást tenni, nincs rá módszerük, rutinjuk, gyakorlatuk, nem tanultak önismeretet. Ők nem tudják, hogy ezek az élethelyzetek természetes részei az életnek ebben a társadalmi rendszerben. Eddig csak egyéni szinten élte ezt meg sok ember, ám most itt van az ideje, hogy globális méretekben figyelmeztesse az embert az élet, valamit másként kellene csinálni, mert nem jó az út, amit járunk mi, így együtt, mindenki. Erről itt ír egy cikk Jordán Ferenc biológussal, érdemes elolvasni ezt is, és az előzmény interjút is, amit még szeptemberben olvastam, és döbbenetesen aktuális lett:

https://www.valaszonline.hu/2020/03/17/jordan-ferenc-koronavirus-interju/?fbclid=IwAR3UdDsxsXYdoOazG3w-7CTvsGy_oVxW45OmlD7cov2NXO_CTYMoitfgS5E

előzmény:

https://www.valaszonline.hu/2019/09/10/klimavaltozas-akademia-jordan-ferenc-interju/

Bizony, dőlni látszik a jelen globalizált, fejlődésre és versenyre, hatalomra és a pénz mindenhatóságára alapozó tornya, úgy tűnik kizsigereltük mi emberek úgy ezt a világot, hogy a klímakatasztrófák mellett, már más tüneteket is produkál a Föld. Ideje van a lassításnak, és a vezényszavak átértékelésének egyéni és globális szinten.

Mit szólnál, ha fejlődés helyett elkezdenéd a fenntarthatóság, tisztulás, vagy éppen a harmónia szavakat használni? Egy rendszert fenntartunk, egy kapcsolat nem fejlődik, hanem harmóniában létezik, egy ember nem fejlődik, kiegyensúlyozódik, önismeretében tisztul, változik?

Mit szólnál, ha a verseny szót játékra cserélnénk? Ha a „Vidd hírét az igazaknak” könyvben leírtak szerint élnénk, és nem győzteseket, hanem résztvevőket ünnepelnénk?

Mit szólnál hozzá, ha hatalom és pénz helyett valami más motivációt találnának ki maguknak világunk vezetői, állandó ellenségkép helyett elkezdenék egymást tisztelve tenni a népért valódi, nemes cselekedeteket, ahogy azt Lao Ce a Tao Te King ősi kínai hagyományban megírta?

Jó lenne?

Szerintem igen.

Mi a teendő egyéni szinten, mit tehet a sok millió egyén, aki otthon ragadt?

Lassíts barátom! Az élet nem véletlenül rakott ilyen helyzetbe bennünket, hogy százmilliók gubbasztanak otthon, és tízezrek meg majd megszakadnak, hogy fenntartsák valahogy az életet, míg kifut a ragály. Töprengj el, hogy valóban még egy szintet kell húzni életed tornyára? Valóban az a fontos, hogy még nagyobb legyen, még több, még látványosabb, még gyorsabb? Még habzsolni, még jobban kiszipolyozni, még jobban erőltetni azt az életet, ami ide vezetett globális értelemben? Mert Te és én is része vagyok a krízisnek, és oka is, nem lökhetjük le a felelősséget, együtt teremtettük.

Lassíts barátom, és kezdj megbarátkozni a fenntarthatóság, a játék, a harmónia, a felelősség, a derű, a tisztelet, a részvétel szavakkal, és mindezek gyűjtőnevével, a szeretettel. Mert úgy tűnik nem jól szerettük eddig ezt a bolygót, úgy tűnik ügyetlenek voltunk, és kong a vészharang.

Megoldás?

Önismeret. Ha minden ember megtanulja tisztelni önmagát, önmagán keresztül a családját, barátait, szűk és egészen tág környezetét, békével kapcsolódik, optimistán, derűvel ápolja jövőjét, harmóniát tanul, kiegyensúlyozottságot tanul, becsületet és tisztességet tanul, jó emberséget tanul, és ilyenné formálja magát, akkor a nagy számok törvénye miatt a vezetőinknek is ilyenné kell válni. Jó emberré, akik kiegyensúlyoznak, élhető környezetet biztosítanak, gondoskodnak a rájuk bízott emberekről, őket felemelik, tartják, becsülik, értük tesznek és alkotnak.

A folyamat elkezdődött, hogy egy élhető, fenntartható világot építsünk. Első lépése az önismereti kiműveltség elérése minél szélesebb körben, hogy az egyénből kinyílhasson egy új, szerethető, derűs világ.

Tegyél magadért, megéri, ma kezdj hozzá, ne holnap, ma kezdj gyakorolni jó emberré válni, és ha nem megy egyedül, kérj segítséget azoktól, akik már kiművelték magukat. Ez nem csak a Te érdeked, mindannyinké, az egész emberiségé, hogy fennmaradjunk, és utódaink szemébe tudjunk nézni hatalmas büszkeséggel majd 20 év múlva, hogy büszkék és hálásak lehessenek ránk, hogy ne a háborús hőstettekről tanuljanak majd mint mi, hanem arról, hogy rájöttek a szüleink és nagyszüleink, változniuk kell, jó emberré válni, békét és harmóniát teremtettek, azért hogy ma mi is élhessünk.

Sebestyén Zoltán
https://emberforman.blog.hu/2019/…/21/egyeni_konzultacio_737

Amikor megismertem őt, éppen nagyon ramaty állapotban volt. Egyedül nevelte a gyermekeit, fizette a kimagasló lakáshitelt, már 4 éve küldte el a férjét, aki egyszerűbbnek látta a sértődés útját, és sem anyagilag, sem egyéb módon nem vett részt a gyermekei életében. A 4 év alatt óriási erőt mozgatott meg, hogy talpon tudjon maradni az adósságtengerben, másodállás, tanulás a több fizuért, állandó pénzhiányban. Emellett szánalmas kapcsolódások férfiakkal, kiábrándítóak. Ezt most borzasztó lesz leírnom, de eddig semmi különös, rengeteg ember él így ma kis hazánkban, szó szerint az életében küzdve, kínlódva, szenvedve.

Ami különlegessé teszi a történetet: az elmúlt két év. Na, az nem szokványos, hanem megdöbbentő és tanulságos. Tanulságos mindenki számára, aki boldog életet szeretne élni.

Amikor hozzám fordult segítségért, éppen atomjaira esett szét egy szerelemben. Olyan fiúba volt szerelmes, akit nem volt mese, azonnal el kellett engednie, különben súlyosan sérült volna (mindenhogyan) mellette. Kemény 2-3 hónap volt, állandó rettegésben, depresszió közeli állapotban a hiánytól és félelemtől vegyesen. Ezekben a nehéz időkben mérettetik meg az ember igazán önfegyelemből, kitartásból, belső erőből. Ő jelesre vizsgázott. Bármennyire is fájdalmas volt a leválás, végigcsinálta az elengedést, néha fogcsikorgatva, és egyre többet jobb állapotban, míg végül megkönnyebbült, és szabaddá vált. Szorgalmasan és fókuszáltan végezte a napi feladatokat, és meglett az eredménye.

Ekkor jött el a teremtés, a jövőformálás ideje. Emlékszem, még elküldtem egy Blokkoldásra Kittihez, mert éreztem benne egy múltbéli elakadást, ott jól kibőgte magát, Kitti kiszedte energetikailag a beakadást, és jöhetett is a teremtési fázis.

Figyelj, ez fontos részlet: 1 db oldásra küldtem el. Nem engedtem utána vájkálni a múltjában, hanem a jelenből a jövőre fókuszálás kezdődött. Gyakori és sokszor végzetes hiba, amikor valaki rákap a múltjára, és évekig, évtizedekig, élete végéig oldásokra jár, folyton a sérüléseit kutatva és találva. Ez a hiba, ez a betegség és sérülés szemlélet elkaszálja a boldog élet lehetőségét is. Itt, ebben az esetben 1-szer kellett oldani, és kész. Az élet bebizonyította, hogy bőséggel elegendő volt.

Nagy dolgok történtek. 2018. június 24-én küldte át a teremtő feladatainak ezt a részét, amit itt most publikálok, hogy mindenki javára váljon, aki valóban szeretne jobb és derűsebb életet. A feladat egyszerű volt, írja össze azokat az érzéseket, tulajdonságokat, képeket és ideákat, amiket szeretne megélni egy párkapcsolatban.

Ma így emlékszik rá:

„Hihetetlen, de szóról-szóra teljesedett minden. Nem csaptam össze akkor, minden részletet leírtam, ami fontos. Alaposan, időt szánva rá.”

Előzményként azt kértem tőle, hogy írja le, milyen volt a drámai, függőséget és szenvedést hozó kapcsolatban lenni, erre ezt írta:

függőségi kapcsolat:  az érzés korlátoz, irányít, beszűkít

Szenvedély – őrült, kielégíthetetlen és kontrollálhatatlan szexuális vágy

Felhőtlenség – kellemes az érzés, a gondolat, hogy vele vagyok, és az ezen való ábrándozás, illetve a konkrét jelenléte, ölelése kiemel a „rideg” valóságból, amit nagyon nehezen élek meg a mindennapokban

Fontosság érzés – azt sugározza felém, hogy szeretve vagyok, ez melengető kellemes érzés

Rózsaszín szemüveg - hamis érzések és önbecsapás:

Figyelmet és tiszteletet kapok – valójában nem figyel rám és nem tisztel, csak én szeretném

Támaszt és segítséget kapok – hamis biztonságérzet van bennem, ami rendszeresen megborul

Ez volt a múlt, és akkor lássuk amire vágyott:

áramlás – az érzés felszabadít, nyitottabbá, teljesebbé tesz

Harmónia – nyugodt, békés közegben vagyok, ahol maximálisan el vagyok fogadva és minden gátlás nélkül, őszintén önmagam lehetek

Fesztelenség - bármit megoszthatok a társammal, sosem kell semmit magamban tartanom, nincsenek titkaim

Szabadság – azt csinálok, amit igazán akarok és a saját irányításom alatt tarthatom az életemet

Boldogság – valódi boldogság érzés, amikor nem csak beszűkülve a kapcsolatunknak, hanem minden jónak tudok örülni, amit az élet ad

Bizalom – totális és feltétel nélküli elfogadásban vagyok, olyan fokú értés/megértettség, amit sohasem tapasztaltam senkitől, hibázhatok, mert nem kelt bennem bűntudatot

Stabilitás – valódi figyelmet és tisztelet kapok, ami felemel és erősít

Fontosság – valóban szeretve vagyok, éppen úgy, ahogy nekem a legjobb

Biztonság – tudom, hogy bármikor és bármiben számíthatok a társamra

Öröm – csodás együtt lenni, sok mindenben hasonló az érdeklődésünk, ezért sok közös tevékenységünk van, amit örömmel csinálunk együtt, ezeket vidámság, humor hatja át

Családi harmónia – a gyerekeim szeretve és érzelmileg biztonságban vannak

Felhőtlenség – mely nem kiragad a valóságból, hanem segít abban, hogy minden életterületet könnyed, örömteli módon tudjak megélni

Büszkeség – a társam egy igazi érett, felnőtt férfi, akire felnézek, nagyon tisztelem és büszke vagyok rá

Szenvedély – az Ádámja éppen passzos az Évámhoz, az Éva részemet a tenyerén hordozza, ezáltal Éva maximálisan meg tudja élni magát, csodásan van, boldog, harmonikus és kontrollált

Gyönyör – a vele való szeretkezés a legcsodásabb, amit valaha megéltem

Értékesség – a társam értékel és értékesnek tart engem, büszke rám

Erő – táplálja az erőmet (nem pedig leszívja)

Kiteljesedés – a párom nem akar kisajátítani, hanem segíti a valódi énem kiteljesedését

Ő IS UGYANEZEKET ÉRZI AZ ÉN RÉSZEMRŐL ÉS MÉG MINDEN MÁST, AMIRE NEKI VAN SZÜKSÉGE

Különleges pikantériája a teremtő feladatának, hogy amikor megkaptam, a következő előadásomon felolvastam, mert úgy éreztem, ez példa lehet mindenkinek, aki párkapcsolatot szeretne. Gratuláltam neki, és elmondtam, ebben annyi erő van, hogy biztosan meg is valósul, ismerve őt, a szorgalmát, elköteleződését, és szeretetét, ez nem lehet kérdés.

Nekiállt teremteni. 2018. júniusában. Természetesen jöttek a nehézségek, sok hasra esés, kilátástalan élethelyzet, csalódottság, meg jöttek boldog pillanatok is, és remény, és öröm, mindezek váltakozva. Míg végül…

Nagy dolgok történtek ismét. 2020. februárt írunk. Ma együtt van azzal a férfival, akivel mindent meg tud élni kölcsönösen, amire vágyott. Néhány napja vette elő a teremtő listát, hogy visszanézze, és akkor jött a nagy meglepetés számára, amit 1,5 éve elhatározott, teljesedett. Gondolta, hogy így van, hogy nagy része teljesedett, hiszen boldog, és folyton ezekre fókuszált, ám az, hogy 100%-ban azt éli, amire vágyott, az még őt is meglepte.

Mi a nagy tanulság?

Én leírom a magamét, te meg írd le a sajátodat!

Az enyém. Egy szép párkapcsolat mindenki számára elérhető, aki hajlandó tenni érte az alábbi módon:

• Lezárja a múltat, nem terápiázik többé, elenged minden sérüléstudatot.
• Lezárja a jelenben gátló és fojtó kapcsolódásokat, elengedi őket.
• Megtanul örülni a jelenben annak ami van, rácsodálkozni az életre.
• Megtanul hinni magában, szeretni magát, értékesnek éli önmagát, erőt ad az életéhez.
• Megtanul teremteni, fókuszálni, fegyelmezetten, szeretettel, elköteleződve önmaga egy boldog jövőképe iránt.
• Szorgalmasan gyakorol minden nap.
• Megtanulja befogadni a jót, és élni a mindennapokban, amikor a teremtése megérkezik.

Happy End:

„Zoli ez annyira bejött, hogy most nekiállok rendbe tenni az önmegvalósításomat is. Ugyan ezt a folyamatot végigcsinálom, és abban is ilyen boldog leszek.”

Váljon a javadra a történet, és ha eljött az ideje, hogy jó életed, párkapcsolatod legyen, akkor keress, és segítek!

Sebestyén Zoltán
https://emberforman.blog.hu/2019/…/21/egyeni_konzultacio_737

Interjúk önmagammal - bölcsesség

Időpont: 2020 - 2040

Helyszín: Itthon, hazánkban

Töprengtem a jövőmön, és rájöttem, éppen beszélgetek magammal, így élénken figyelni kezdtem, meg kérdezgetni, meg a lelkem legmélyéig letekinteni. Kicsit előre ugrottam az életemben, és ott találkoztam a 20 évvel későbbi önmagammal, a derűs és bölcs Zolival…

• Mi a bölcsesség? Sokat foglalkozom a kérdéssel így, 45 éves koromban, érdekel, hogy ez még 20 év múlva is foglalkoztat-e?
• A bölcsesség életmód. Mint mindent, ezt is holisztikusan érdemes látni. Egy ember akkor bölcs, ha tudatosan olyan dolgokat cselekszik, amik önmaga, a környezete, az egész emberiség, és a Föld, mint élőlény javára válik. Nekem ez a bölcsesség.
• Milyen a bölcs ember, te bölcs vagy?
• Te is bölcs vagy 45 évesen elég sok dologban, és én is az vagyok így 65 évesen elég sok dologban. Törekszünk a bölcsességre, de nyilván nem sikerül minden életpillanatunkban. Nagyon fontos bölcsesség bennünk, hogy szeretjük, jól szeretjük magunkat. Ez talán a bölcsesség alapja, vagy fogalmazhatok úgy is, hogy a kiinduló pontja. Egy ember akkor indul el a bölcsesség útján, amikor szereti magát. Az önszeretetébe nemesség, finomság, tisztelet van, nem összekeverendő a te korodban divatos hagyományos, vagy spirituális túlzásokkal.
• Igen, az önszeretet csendes, szavak nélküli, önmagam szeretete nem rituáléhoz kötött, hanem egy állandó állapot, amiben magamat tartom. Főleg az ezoterikus körökben látok a jelenben óriási kibillenéseket ebben, amíg valami szeánszon van valaki, addig megy a nagy szívecskézés önmagára és másokra, de amint hazaér, már a tükörbe utál belenézni. Tanítom is az embereknek, hogy az önszeretet nem alkalmi hóbort csupán, hogy mutassam másoknak, hanem egy belső biztonság, egy mély meggyőződés, hogy értékes vagyok, hogy eredendően így születtem, és így is halok majd meg.
• Igen, mert aki önmagában megtalál egy magasabb értéket, az többé nem kényszerül külső megerősítésekre.
• Kemény Katalintól szabadon!
• Hogy válik egy ember bölcsé?
• Tesz érte. A hagyományos világ a te korodban a nagy tudást tartja bölcsességnek, mert tudáshalmozásban fuldoklik. Tudáselőkelőség alakult ki, aki többet tud, az értékes. Pedig ez hatalmas öngól. A bölcsesség a realizálást jelenti. A tudásomat beépítem az életembe. Ez főként az önismeretre igaz, csak az az ember tud átalakulni boldog, és derűs életűvé, aki a dolgos hétköznapokban a gyakorlataival bölccsé érleli magát. Aki a tudást halmozza, elveszik, reménytelenül boldogtalan életet teremt magának, mert mindent tud, de semmit nem él meg belőle. Ez a nyugati ember átka, így is mondhatom.
• Mit csinálsz Te, így 65 évesen, hogy a bölcsesség útját járod?
• Figyelek, a jelenben vagyok, álmodozom, szeretem magam, szeretem az emberiséget minden erényével és gyengeségével együtt, jó ember vagyok, hasznára válok önmagamnak, és sokan másoknak, csendes vagyok, csak akkor állok ki, ha szükség van rám, példája azoknak, akik egyszerű, boldog, derűs életet akarnak élni, természetes alapállásukhoz visszatérni. A bölcsességben erő van, csendes erő, ami minden harsogásnál távolabbra szól, az emberek szívében, nem a fülében.
• Mit tanácsolnál nekem, és általam mindenkinek, akihez eljutnak a szavaid, akik bölcsességben szeretnének élni?
• Lassítsanak. Álljanak meg egy pillanatra, nézzék meg miben élnek, mi veszi őket körül. A rohanás kizsigerel, a kapkodás, a nincs időm semmire életmód egy szenvedő ember élete. A bölcs pedig nem szenved, és nem is szenvedtet. Álljon meg minden ember, és figyelje néhány napig miben van. Van-e szeretetteljes, magas minőségű párkapcsolata? Az ember társas lény, és egy társ sokat tud adni a boldogsághoz. Kár becsapni magát bárkinek is egyedüllétet népszerűsítő hitrendszerekkel, hacsak nem szerzetes, vagy pap valaki, a társ szerves része az érett, felnőtt életnek. Ha nincs társad, tedd magad alkalmassá egy társas életre. Aztán nézd meg, kik vesznek barátok körül. Ha csupa jó ember, akkor örvendezz. Ha nem, vagy el vagy magányosodva, tegyél magadért, teremts közösséget, mert anélkül nehezen elképzelhető egy érett, bölcs, felnőtt élet. Aztán nézd meg mivel foglalkozol? Boldog vagy tőle? Alkotsz? Küldetésed van, vagy vegetálsz? Aki vegetál egy rossz munkahelyen, az esélyét is elveszti annak, hogy békés, bölcs életet éljen. Állj meg, és nézd meg, boldog vagy-e? Kiegyensúlyozott, szeretet teljes életet élsz-e? Tisztelnek-e akik körül vesznek? Jó embernek tartanak? Ha igen, jó úton jársz. Ha nem, változz, rakj rendet az életedben, mert senki nem teszi meg helyetted!
• Látom sokat finomodtam 20 év alatt, sokszor megkapom, hogy nyers vagyok.
• Igen, de akkor az kellett, ahhoz a változáshoz, ami a küldetésed, amit 20 éve kellett átadnod az embereknek, ahhoz meg kellett rázni őket, mert ez volt a dolog. Ma már lehetek finomabb, úgy is eljut az emberekhez a hír, hogy lehet másként is élni…

folyt. köv.

Sebestyén Zoltán
https://emberforman.blog.hu/2019/…/21/egyeni_konzultacio_737

Időpont: 2020 - 2040

Helyszín: Itthon, hazánkban

Töprengtem a jövőmön, és rájöttem, éppen beszélgetek magammal, így élénken figyelni kezdtem, meg kérdezgetni, meg a lelkem legmélyéig letekinteni. Kicsit előre ugrottam az életemben, és ott találkoztam a 20 évvel későbbi önmagammal, a derűs és bölcs Zolival…

• Hú, de jó rád nézni Zoli, tele vagy élettel. Ez reményt keltő…
• Magadnak köszönd, – mondom idősebb énből – nélküled ez nem ment volna. Ha te elhanyagolod magadat 20 éve, ma nem lennék ilyen kis élettel teli.
• Mi volt a legjobb, amit tettem magunkért így 20 év távlatából visszatekintve?
• Viccelsz, pontosan tudod mi az, a szereteted. Jól szeretted magadat. Az emberek annyi mindenre figyelnek, annyi felesleges dologgal töltik az idejüket, hogy arra már nem jut idejük, hogy önmagukat szeressék, jól szeressék. Te ebben ügyes voltál szerencsémre.
• Jól szeretem magam? Na, szedjük csak össze akkor, mit látunk mindketten jó szeretetnek! Az egyik legfontosabb nekem a gondolataim. Most, így 45 évesen ezt tartom a legfontosabbnak, hogy a gondolataim rendben legyenek, és velük önmagamat, és a környezetemet is gondosan ápoljam. Mi a véleményed?
• Tudod Zoli, így 65 évesen, miközben úgy élek, ahogy álmodtad, körülvesznek a szeretteim, a kutyáim, a növényeim, a természet szerves és egyszerű része vagyok, ez nagyszerű dolog. Az kétségtelen, hogy ha te nem rendezed a gondolataidat, nem vagy benne ügyes és tudatos, akkor ma nem élhetnék ilyen szép életet. Már látom, hogy az emberi élet tudatossá válásának sarokpontja a gondolkodás uralása. Ezt a szót használom, de az uralás szó számomra nemes és nagyszerű, mert jó értelmű, szeretet van benne. Amikor egy ember először találkozik a szabadságával, hogy nem a gondolatok, mint önálló entitások rángatják őt, hanem ő irányíthatja (uralhatja) a saját gondolatait, bizony nem sok mindent tud vele kezdeni. A megszokás nagy úr. Emlékszel, nekünk is hosszú hónapok voltak, amíg egy egyszerű teremtésben már nem vittek el a megszokott régi gondolatok, hanem tényleg arra tudtunk figyelni, amit szerettünk volna. Nagyon hálás vagyok neked, hogy akkor, olyan kitartó voltál, és nem adtad fel. Még most sem látod, majd csak később fogod igazából megérteni, hogy a gondolataidnak a gondozása, a fókuszálás és figyelem megtanulása mekkora áttörést jelentett nekünk.
• Mindenkinek sikerül? Minden ember képes rá, hogy rendet tegyen a fejében?
• Minden ember képes rá, akivel találkozol a következő 20 évben, de nem mindenkinek fog sikerülni. Tudom, téged nagyon hajt, hogy segíts minden hozzád fordulónak, ám érzed a szívedben, a lelked legmélyén, hogy ez nem rajtad áll. Vannak, akik ragaszkodnak a régi életükhöz, kicsit belekóstolnak a tudatosságba, de látva, hogy itt felelősség van, szorgalom kell, alázat és kitartás, inkább maradnak a réginél, mert energiát nem akarnak befektetni. Látszatmegoldást választanak, hogy önmagukat megnyugtassák, és ez elég nekik, a tűzoltás.
• Tehát a gondolataim uralása a kulcs tényleg, jó ez a szó. A gondolatok átformálása nélkül lehet egyáltalán derűs élete valakinek?
• A gondolatok vezérlő ereje hozza létre körülöttünk a valóságot a kémiai és energetikai folyamatokon keresztül. Nehéz elképzelni, hogy egy ember, aki negatív, szkeptikus, rosszindulatú, félelem alapú életet él, az pillanatnyi örömön felül tartósan boldog tudna lenni. Nem is találkoztam ilyennel, ez kikerülhetetlen egy eseten kívül.
• Mégpedig?
• Ha valaki születésétől fogva olyan környezetben cseperedik, ami természetes, egyszerű, szeretet alapú. Akkor eleve a derűs élethez kódolja az élet a gondolatait. Akkor nem szükséges a tudatosság sem, mert az önismereti tudatosság pont ahhoz kell, hogy ilyen életet kialakítson az ember, átformálja a boldogtalan, hiányokon és félelmeken alapuló életét elégedetté, széppé, derűssé.
• Istenem, pedig mennyi erő dolgozik azon, hogy ezeket a felismeréseket elbagatellizálja, elrejtse, vagy éppen tagadja, vagy manipulálja. Ha az emberek tudnák, hogy ezzel az egyszerű befektetéssel, hogy a gondolatait rendezi, mennyi jó dolog történne velük, mindenki lelkesen gyakorolna…
• A te társadalmadban 20 évvel ezelőtt a tudatosság nagy átalakuláson ment át. Az addigi élmény és látszatmegoldás alapú hozzáállás jól passzolt a fogyasztói társadalomhoz. Emlékszem, tömegesen jártak előadásokra az emberek, meg tanfolyamokra, és okosodtak, de a gyakorlatba már nem építettek be, mert az nem volt fontos egy tudásközpontú társadalomban. Ám egészen rövid idő alatt megtörtént a váltás, és az emberek egy része rájött, magukba kell fektetni energiát, az önismeretbe, a saját változásukba, nem a mértéktelen tudásszomjukba, hanem az egyszerű gyakorlatokba. Mert a kevés tudás és a sok tudás is káros, a mértékletesség és gyakorlatozás vezet a bölcsességhez. A bölcs és derűs élet nem programokon, szeánszokon, vagy éppen a betegség- és sérülés ipar papjainál bontakozik ki, hanem a csendes hétköznapok szorgalmas gyakorlataival, egy vezető által, aki már megtette, amit tanít. A hitelesség fontosabb lett az attrakciónál, a marketing ereje elhalt, a valódi példaképek pedig fontosak lettek.
• Mikor történt meg a váltás?
• Majd meglátod, te is a része vagy, ahogy még sok más jó szándékú ember is, akikkel ma nagy barátság köt össze. Nagyon jó dolgok fognak történni, jó emberek összefogásából, akiknek hasonló küldetése volt, mint nekünk is, hogy tegyünk az emberért, azon keresztül az egész emberiségért, és a Földért.
• Mert ha minél több ember valóban boldog, és kiegyensúlyozott, elengedi végre ÖNMAGÁBAN azt az én-részt, aki a múltjában sérült, a jelenében vegetál, a jövőjében szorong, és helyére a múltján jókat sztorizik, a jelenben derűs, a jövőjében bizakodó, akkor egész más emberiség tud létrejönni egyből indulva a több milliárdig.
• Igen, ez a hitem azóta sem változott, hogy több mint 20 éve ezt megálmodtuk. Aki nem gondol a múlt árnyaira többé, annak csupa lehetőséggé válik az élete, csupa csoda történhet vele minden nap. Csak a gondolataiban erősnek, bátornak, szeretet teljesnek kell lennie, és még néhány szintén egyszerű apróságot megtennie önmagáért.
• Igen, mert az önismereti változások egyszerű lépésekből állnak, nincs semmi grandiózus titok, beavatás, egyéb hókuszpókusz, csak egyszerű szorgalom, kitartás, felelősség és elköteleződés egy szebb élet iránt…

folyt. köv.

Sebestyén Zoltán
https://emberforman.blog.hu/2019/…/21/egyeni_konzultacio_737

Időpont: 2020 - 2040

Helyszín: Itthon, hazánkban

Töprengtem a jövőmön, és rájöttem, éppen beszélgetek magammal, így élénken figyelni kezdtem, meg kérdezgetni, meg a lelkem legmélyéig letekinteni. Kicsit előre ugrottam az életemben, és ott találkoztam a 20 évvel későbbi önmagammal, a derűs és bölcs Zolival…

• Mit jelent neked 65 évesen szeretet?
• Mint neked 45 évesen. Mindent. Az univerzum összetartó energiáját.
• Emlékszel még arra a lányra, akin annyira megesett a szívünk, aki tele volt jósággal, és nem tudta magát szeretni, mert gyerekkorától azt kódolták belé, hogy nem szerethető?
• A lányra, aki később kivirágzott, és csodálatos élete lett egy kedves férfi mellett?
• Hú, remélem, mert én még úton vagyok vele, éppen a teremtési folyamatot harmonizáljuk…
• Hopp, akkor elszóltam magamat, a lényeg, hogy jó úton jártok…
• Gondoltam! Szóval a lány mennyire klasszikus esete a modern ember szeretetlenségének, hogy önmagát értéktelennek, és csúnyának tartotta, miközben amikor megláttam, valami elemi erejű jó áradt belőle, amiből ő mit sem érzékelt, mert elhitte a környezetének, hogy egy debil.
• Igen, az emberiség szeretetben időnként kibillent az egyensúlyából, és ez a mi korunkat sem kímélte, amikor 45 voltam…
• Szóval itt él mindenfelé ez a rengeteg ember, akik nincsenek megtanítva önmaguk és mások szeretetére, és még csak nem is tudják, hogy erre szükségük lenne. Hogy tudnám ébreszteni őket, hogy szólhatok hozzájuk, hogy érhetem el őket, hogy van más út is, van a szeretet útja, ami nem egy vallásos hóbort, vagy spiri duma, hanem valódi, megtapasztalható életminőség változás?
• Hogy jött el hozzád a lány, akiről az előbb beszéltünk?
• Nem tudom, valahol látott egy videómat talán.
• Látod? Nem tudod, és nem is érdekes. Nem számított honnan tudott rólad. Csak az számított, hogy meglátott és cselekedett. Megkeresett, elindultunk együtt a változás útján, felismerte, hogy milyen működése van, ennek milyen hatásai vannak az életére, változtatott, megtanítottuk szeretni önmagát, önmagán keresztül másokat, még azokat is, akik ártottak neki, és ettől hatalmas változás lett az életében, mert tisztelni és becsülni kezdte önmagát, az életét, a környezetét. Csak ez számít!
• Tehetek egyebet, tennem kell egyebet az ideámon kívül, hogy aki valódi változást szeretne, az úgyis megtalál?
• Tehetsz többet annál, hogy szereted az embereket?
• Igaz, ez pont elég.
• A szereteted, hogy a világot derűsen éled, hogy a jó dolgokra figyelsz, hogy a példádat mutatod, hogy gondozod önmagadat, hogy tele vagy reménnyel, optimizmussal, kitartással, erővel, szorgalommal bőven elég, nem kell más. Szerencsére egyre több ilyen ember van, mint mi, akik jó életre tanítanak, és ennek az oka, hogy egyre több ember van, akinek üres frázisok helyett valódi, hétköznapi, egyszerű dolgokra van szükségük, amiket beépítve az életükbe megváltozhatnak, szeretetben kiművelhetik magukat. Pont egy nagy átalakulás küszöbén állsz most, 45 évesen, amikor a tudatosság többé nem a tudás felhalmozását jelenti, hanem a kevesebb tudás gondos beépítését. Ehhez pedig pont az ilyen emberek tudnak segítséget adni, mint mi, akik már realizálták az életükben azt, amiről beszélnek.
• Te hogy szereted magadat 65 évesen?
• Ahogy te is 45 évesen.
• Állandóan, holisztikusan?
• Odafigyelek a gondolataimra, ezáltal az érzéseimre is. Gondozom a testemet, táplálom, tornászok. Gondozom a teremet, feltöltöm minden nap. Sokat vagyok kint a szabadban, tiszteletben tartom a nagy hármast (én-idő, párkapcsolati-idő, közösségi-idő), és figyelem az életet, tanulok belőle. Így szeretem magam, nagyra becsülve, értékesnek látva a létezésemet.

folyt. köv.

Sebestyén Zoltán
https://emberforman.blog.hu/2019/…/21/egyeni_konzultacio_737

Időpont: 2020 - 2040

Helyszín: Itthon, hazánkban

Töprengtem a jövőmön, és rájöttem, éppen beszélgetek magammal, így élénken figyelni kezdtem, meg kérdezgetni, meg a lelkem legmélyéig letekinteni. Kicsit előre ugrottam az életemben, és ott találkoztam a 20 évvel későbbi önmagammal, a derűs és bölcs Zolival…

• Szervusz idős és bölcs önmagam!
• Szervusz fiatalabb és derűs önmagam!
• Megőrültem szerinted, hogy magammal beszélgetek?
• Á, mindenki ezt teszi, csak a jelenben. Tudod jól, hogy folyton megy a belső párbeszéd az emberekben, a sokféle én-rész traccsol bennük. Az egyik pillanatban bátran cselekedne, és győzködi magát reggel a tükör előtt, hogy képes rá, majd egy másik én-ből elkezd félni, és nem csinálja. Ez csak egy a millió szituációból, ami szokványos egy ember életében.
• Igaz, ám önmagammal beszélgetni a jövőben mégsem túl szokványos.
• Bárcsak többen tennék! Bárcsak többen mernének ennyire előre nézni a saját életükbe, és megszólítani magukat, vizionálni egy ilyen diskurzust! Bárcsak játszanának az emberek félelmek, bezártság helyett, játszanának így a jövőjükkel, mint mi tesszük, te teszed, ifjú önmagam, akkor nem lenne annyi butaság abban a korban, amiben élsz.
• Töprengtem rajta, már jó ideje, hogy elindítom ezt a beszélgetést magammal, vagy fél éve jött az ötlet egy túrán, természetesen a kreatív paradicsomban, a természetben. Azóta ért bennem, formálódott, és lám, eljött az ideje. Először azt kértem, hogy valami tudást kapjak ennek valóságosságát alátámasztani, aztán eszembe jutott, hogy nem ez az első időutazós beszélgetésem. Emlékszel Hamvas Bélára? Hogy hányszor fröccsöztem vele egy nagy diófa árnyékában az élet nagy dolgairól diskurálva képzeletben. Akkor a múltba repültem, és nagyon hasznosak voltak, hatalmas erőt merítettem belőlük.
• Bizony, az idő viszonylagossága megengedi, hogy ne csak a jelenben élhessünk. Minden tisztulás alapja a múlt lezárása, és a múltba utazással elengedés, és minden teremtés alapja a jövővel való kontaktus, annak jelenszerű kivetítése. A tudomány is alátámasztotta már rég a szabadságunkat az idősíkokon való mozgásunkban.
• Vajon mi lehet a legnagyobb ajándéka ennek a beszélgetésnek, vagy bárki beszélgetésének jövőbeni önmagával?
• Legnagyobb jó? Talán az, hogy megtanul felelősen bánni a jövőjével az ember a jelenben. Egy tudatos ember számára a jövő hatalmas kincs, amit a jelenben gondozhat és ápolhat. Ha egy tudatos ember a jelenben elkezd beszélgetni önmaga jövőbeni ideájával, természetes módon önmagát egészségesnek, boldognak és derűsnek éli meg, mert rosszat magának egy tudatos ember nem akar. Jelzem, tudatos emberről beszélek!
• Így van, és mivel én jót akarok magamnak, a hátralévő életemben, így azzal, hogy a jövőbeni önmagamat ilyennek látom, egyben teremtem is azt, energiát adok a végtelen valóságok közül ennek a valóság alternatívának, ahol én jól vagyok, derűsen, boldogan, bölcsen.
• Hálás vagyok neked 45 éves önmagam, hogy megengedted ezt a beszélgetést. Küldetésünk, hogy példát mutassunk nagy szavak helyett, ebben a beszélgetésben megjelenik. Az akkori társadalom elképesztően nagy változásokon fog átmenni egészen rövid idő alatt. Tudati változás lesz ez, ami sokakat érint majd, és elkezdik a tudást beépíteni az emberek az életükbe felesleges tudáshalmozás helyett. Márpedig az egyik leghasznosabb teremtő gyakorlat ez a mozzanat, hogy engem te boldognak, bölcsnek és derűsnek látsz, mert ezzel utat nyitsz magadnak, hogy 20 év múlva ez legyen a valóság, vagyis inkább úgy fogalmazom, stabilizálod az állandóságot, hiszen már birtoklod ezeket a tulajdonságokat 45 évesen is.
• Mit üzennél nekem, ha csak egyetlen dolgot mondhatnál, amit feltétlenül tegyek meg, amiben változzak, hogy azzá váljon a jövőm, ami te vagy?
• Oly sok mindent remekül csináltam 45 évesen, csinálod éppen te most, a jelenedben. Kitartó vagy, szorgalmas, optimista, fókuszált, kreatív, elkötelezett. Talán egy dolgot erősíthetsz magadban, hogy merj rövidtávban is teremteni. Néha tegyél be egy hihetetlent is az életedbe, amit fogalmad sincs, hogy teremtesz meg, csak csináld! Bízz magadnak nem csak a biztonságos, már ismert teremtő folyamataiban, hanem néha alkoss valami gyorsat, egyszerit, ami jó neked, és a környezetednek, ezáltal az egész emberiségnek is egyaránt.
• Ó, köszönöm, találkozunk még, ahogy ideje van, kereslek…

folyt. köv.

Sebestyén Zoltán
https://emberforman.blog.hu/2019/…/21/egyeni_konzultacio_737

Talán ha a legfontosabbat szeretném elmondani, akkor az a szeretet.

Miért van az, hogy minden fórumon a csapból is ez folyik, hogy a szeretetedet éld meg a világ felé, és mégis ilyen ügyetlen az emberiség ebben?

Miért vagyunk ilyen ügyetlenek a legegyszerűbb szituációktól a globális jelenségekig?

Legegyszerűbb: Szeretettel körülvenni magadat, félelem mentesíteni az életedet. Nagyra becsülni, tisztelni önmagadat, gondoskodni magadról, kedvesnek lenni önmagaddal.

Legtágabb: A Földre, mint élőlényre vigyázni.

Talán azért, mert az esetek nagy többségében nem tudjuk, hogyan kell ezt csinálni, hogyan kell szeretni önmagunkat, embertársainkat, az állat és növényvilágot, a földet.

A hogyant pedig azért nem tudjuk, mert nincs meg a „Miért”. Nincs meg az a belső, mindennél erősebb késztetés, hogy szeressük és becsüljük az életet, életünket. Ha lenne egy globális miért, már mindenki gyakorolna lelkesen, és törekedne az egyre magasabb szeretetminőség elérésére. Ám nincs ilyen.

Egyéni szinten, az individualitásban csak egész kevesekhez jut el a tanítás, miszerint önmagam szeretete a tudatosság fontos kiindulópontja. Beszélünk róla, hogy jó lenne, módszerek ezrei mutatnak utat, ám nem világos az emberiségnek, hogy miért is érdemes önmagunk békés, nyugodt szeretetére helyezni az életünket. Kapaszkodik az agyunk pillanatnyi motivációba, és meg akarja érteni, miért fontos, mi a végső oka, hogy jól szeressük magunkat, ám folyton kizökken a pillanatnyi célokból, amiket megfogalmaz.

Ha szeretem magam, több pénzem lesz.

Ha szeretem magam, általam a környezetem is változik, jobb emberi kapcsolataim lesznek.

Ha szeretem magam, vidám, derűs, boldog ember leszek.

Sorolhatnám a pillanatnyi célokat.

Ám az élet folyton kiábrándít, és az elménk azt látja, hogy hiába szeretem magamat, nincs több pénzem, nincs jobb párkapcsolatom, a főnököm pont olyan hülye velem, sőt. Folyton elbukik a törekvésünk, hogy szeressük magunkat, mert az eredmények nem igazolják vissza a várakozásainkat.

Emiatt visszazökkenünk hamar, néhány hét, vagy hónap gyakorlása után a megszokott rutinunkba, ahol a hibáinkra figyelünk, és félünk, nehogy elkövessük azt, ahol a külsőnk változásain elégedetlenkedünk, ahol mások romlottságán lovagolunk, és így tovább. Már nem gyakorol az egyén, mert csinálta, de nem volt eredmény. Valaki csak egyszer próbálkozik, valaki többször is nekifut, és néhány elhasalás után feladja, a napi gyakorlást, hogy szépnek, boldognak, kiegyensúlyozottnak, tündöklőnek lássa önmagát, függetlenül attól, hogy mit csatol vissza az élet.

És itt van a lényeg. Mert eredményt várunk. Mégpedig ha lehet, azonnal! Ha már 2-3 hét, vagy 2-3 hónap után nincs eredmény, akkor ez egy szar, nem jó.

Két dolog miatt van ez:

Erre kódol a társadalom. Nincs mit magyarázni ezen, szépen kiskorunkba belénk kódolja, hogy csak annak van értelme, ami gyorsan eredményt hoz. Mindenki, Te is, én is így növünk fel, ilyen robottá válunk.

A másik, hogy hiába tudsz időnként már egy héten 3-4 egymást követő napon a tükörbe úgy nézni, hogy elégedettséggel tölt el, amit érzékelsz, ha az 5. napon megint utálod az orrodat, azonnal visszakapcsol a régi program (én-rész), és közli veled, ez szar, mert hiába dicséred magadat, hiába szereted, az orrod ugyan olyan kampós.

Az első esetnél a kiút, amikor átlátod, hogy milyen mintát hozol, milyen kód épült be a személyiségedbe, és a rövidtávú gondolkodás helyett, hosszú távú befektetésbe váltasz át. Nem vársz eredményt, nincs határidő, csak egy folytonos, szeretet alapú cselekvés, függetlenül attól, hogy mi történik körülötted. Csak csinálod, gyakorolsz, gyakorolsz, gyakorolsz, mert tudod, egyszer eljön a pillanat, amikor a szereteted, önszereteted valami egészen csodálatos világot hoz létre benned, és körülötted. Ehhez kell a sokat emlegetett szorgalom, és kitartás.

A második esetnél nincs meg a tudásod, hogy a régi programod, miszerint Te nem vagy szerethető, és ronda vagy, és vastag lábú, és horpadt mellű, és nagy orrú: ez sosem fog eltűnni. Mindig emlékezni fogsz rá, hogy így tekintettél magadra egyszer. Az információ megmarad, amíg élsz. Ám jogod van dönteni minden életpillanatodban, hogy akkor miként viszonyulsz magadhoz. Akkor, és Most! Ebben a pillanatban. Abból az én-részedből, aki szereti, nagyra becsüli önmagát, és elfogadja, hogy nagy az orra, és szereti azt, mert különleges, és nagyszerű, vagy abból az én-részből, aki háborog ezen, szidja magát, és gyötrődik. Az élet ilyen döntések sorozata, folyton döntünk, miképpen állunk magunkhoz. Amikor elkezded az átformálást, ural még a régi látásmódod. 3-4 napig az új szeretetedben áramolsz, majd reggel arra kelsz, hogy szar vagy, és úgy is nézel ki. Ez NORMÁLIS! Lehet, napokig, hetekig visszazökkensz a megszokott önutálatba. De nem adod fel, szorgalmasan és kitartóan törekedsz újra szépnek látni magadat, elfogadni magadat. Ismét sikerül napokig jól lenni, szeretetben élni. Aztán megint feltör a régi, és megint sikerül lekapcsolódni róla. Így megy ez addig, míg egyre többet vagy szeretetben, és egyre kevesebbet bántod magad. Mígnem már csak, - lehet, hosszú évek után – arra emlékezel, régen milyen kis önostorozó voltál, jót derülsz rajta, és szereted magad nagy boldogan.

Igen. Ezért bukik el az emberek nagy többsége ezen az úton, amikor belekezd az átformálódásba. Mert feladja, mert nem kitartó, mert egyszerűbb a régit gyakorolni. Miért egyszerűbb? Mert abba nem kell energiát befektetni. Az megy magától. Az új kialakítása időt, energiát, gyakorlást, önfegyelmet igénylő folyamat, minden nap. Minden nap.

Ám ennek is megvan a trükkje, hogyan tudod ezt nem feladatnak megélni, és izzadságosnak, hogy az egész játék legyen, és nagyszerűen érezd magad közben.

Ez pedig a „Miért”! A Te miérted! Az első pillanatban elég csak egy „Miért”, egy idea, egy érzés, bármi, ami belső átalakításra, szemléletmód váltásra ösztökél. Aminek hatására megteszed az első lépést, segítséget kérsz az átalakuláshoz. A többi „Miért” pedig közben jön, folyton. Valamiért az élet így adagolja. Először lássa, hogy szorgalmas vagy, és utána kedveskedik neked.

A szeretet, önmagam szeretete megtanít mások szeretetére is. Így tudom őrizni, és egyre tágítani azt a kört, akikkel értékes kapcsolatot ápolok közelről, vagy távolról.

A szeretet, amit önmagam és mások felé áramoltatok, megtanít arra, hogyan óvjam a Földet, a legnagyobb élőlényt.

A tudás mindehhez, amit itt leírtam nem érkezik meg a legelején. A folyamat legelején csak az elhatározás van, hogy változtatok, és elkezdem önmagamhoz méltóan szeretni magamat. Minden tudás útközben jön, amiket aztán sorra beépítek, egyenként, türelemmel. Én magam is így járom ezt az utat. Amikor elkezdtem, amikor gyakoroltam reményteljesen, amikor gyakoroltam, gyakoroltam, és gyakorlom, míg élek. Óriási különbség, hogy már önmagam szeretetébe nem kell energiát befektetnem, szokásommá vált.

Ahhoz kellene összeszednem magam, és melót beletenni, hogy utáljam, és bántsam magam. Mert leszoktam róla.

Azzal, hogy méltó szeretettel veszem magam körül, természetesen megváltozott az életem.

Teljesen mást csinálok, mint régen, küldetésem van (pl. embereket tanítok szeretni), nagyszerű párkapcsolatom egy csodálatos nővel, szívmelengető barátságok vesznek körül, és sorolhatnám. Meg vannak konfliktusok és problémák is, nem tűntek el. Csak látványosan kevesebb, mert jól vagyok. A megoldásuk leegyszerűsödött, és felgyorsult. Az életem lelassult, és időm, mint a tenger derűsnek lenni, a problémák kifutása felgyorsult, lerövidült.

Így élek.

Fordítva, mint az emberek nagy tömege, akik stresszben rohannak, állandó problémák tengerében, betegségekkel, szeretet nélküliségben. Nekem sok időm van szeretni, és kevés feszülni. A folyamat, amit sok évvel ezelőtt elkezdtem, ezt az eredményt hozta. Úgy hozta, hogy közben nem vártam eredményt, megtörténtek velem a dolgok, mert kitartóan gyakoroltam. Csodálatos érzés belegondolni, mennyi jó dolog vár még rám, látni az életemet előre, hogy milyen szép lesz.

Hálás vagyok ezért, és hogy megtanítottam magam szeretni.

Váljon a javadra az írásom!

Sebestyén Zoltán

https://emberforman.blog.hu/2019/02/21/egyeni_konzultacio_737

(A képen én vagyok 12 évesen, valahol, nem is tudom hol, személem a csendes életet magamban)

Lágyan értsd, finoman, elég. Köszönöm szépen, elég. Nem kérek többet!

Ma a habzsolás és ambíciók világában üres és tartalmatlan szó az elég. Az EGO jelmondata a maximalizmus, hozd ki magadból a legtöbbet, bármire képes vagy, és még sorolhatnám a belénk táplált izzadó és erőszakos, feszes és pusztítóan arrogáns rigmusokat.

Mond ki: Elég. Köszönöm, nekem ennyi elég.

Nincs szükségem többre, mert mindenem megvan!

Végtelenül hálás vagyok a Facebooknak. A minap egy fényképész posztja jött velem szemben a hírvonalon, miszerint szeretne elérni egy önmaga számára fontos kedvelő számot az oldalának, és ezért kéri, hogy ossza meg mindenki a képet, ezáltal növelve a közönségét. Milyen csodálatos és nagyszerű tanítóvá válhat az életben a pillanat, amikor tegyük fel, eléri az áhított számot, és hátradőlve elégedetten megdicséri magát. Ott ül - szinte látom – boldog kis mámorában, az áhított számhoz kötött értékességében…

..mígnem beugrik egy kép neki egy magasabb számról, és már huss… el is illan a boldogság, helyette sóvár vágyódás veszi át az életének irányítását egy még magasabb érték iránt. Ahogy társadalmunk, ő sem ismeri az ELÉG kifejezést…

Csodálatos katarzis pont, az élet tálcán adja a bölcs felismerés lehetőségét krízis nélkül, hogy vedd észre ember, nem ettől vagy értékes!!! De vajon eszmél, ébred a halandó?

Talán, igen, nem? Egyéntől függ...

Nézd meg a srácot, aki a likeszámok bűvöletében él, önmaga értékességét, életének célját egy ilyen bizonytalan külső mérőszámra helyezi. Pedig ez egy illékony dicsőség, ma van, holnap lehet, nincs.

Vajon hogyan cselekedne, ha holnap eltűnne a szám, amihez kötötte az önbecsülését? Összeroppanna, és felkötné magát? Vagy dühödt elszántsággal építené újra az életét? Ez a kettő jellemző reakció ma a világban ilyen szituációban. Vajon tudna névtelenül, hírnév nélkül élni? Vajon hallotta-e bárkitől is, hogy nem fontos dolog a hírnév és a karrier?

Tudna-e a bölcs és szemlélődő emberhez kapcsolódni önmagában, és egy sóhajjal kijelenteni: Ennek kellett történni, ez van!

Vajon Te a külső környezet visszacsatolásaira vagy rákötve, vagy a belső értékességed kiapadhatatlan forrásából meríted énképed?

Sokat foglalkozom a hozzám fordulók önbizalmával, az esetek többségében ez egy ingoványos terület, vagy alul, vagy felül működve vannak kibillenve az emberek. A legjellemzőbb ok, hogy olyan viszonyítási pontokat használnak, amihez képest ők vagy nyomorultnak, vagy szuperszónikusnak látják magukat. Egy ember a teljesítményétől függően e kettő között himbálózik, csapong egy életen át is olykor, folyton másokhoz, külső mérőpontokhoz hasonlítva magát. Ez a modern ember önértékelési tragédiája. 

Tudod talán nem késő soha felismerni, hogy a jelen kor társadalmi elvárásai pont önmagadtól választanak el, amikor olyan célokat raknak eléd, amik csak pillanatnyi kielégülést adnak, valódi értéket nem hordoz megvalósításuk. Több like, nagyobb eladás, modernebb autó, menőbb vállalkozás, magasabb beosztás, nagyobb hatalom, szebb test, intellektuálisabb GONDdolkodás, mind-mind a globális formáló erővé növekedett EGO játékszerei, hogy a figyelmedet ne önmagad eredendő stabilitására, szépségére helyezd, hanem kifelé, a testre, a külső környezetre irányítsd.

Ott pedig már egész régóta mutatja az őshagyomány az archaikus korból, sőt most már a modern fizika is, hogy nem találsz mást, csak illúziót, amit a tudat vetít ki. Merő káprázat, az anyag, érzelmek és gondolatok érzéki és felfokozott víziói, mulandó kivetülések, amikért állandóan újra kell küzdeni, mert belőlük sosem elég.

Csodálatos örömöt, és derűt adó cselekedet az ELÉG szó megtanulása. Ha a kezdetekben tudsz örülni a kevésnek és soknak egyaránt, az remek indulás. Később aztán már eltűnik duális világunk eme két mosolyogtatóan lényegtelen kifejezése is az életedből, hiszen nem sokan jönnek, vagy kevesen egy előadásra, vagy nem sokat adtál el valamiből, vagy keveset, hanem pont ELÉG. Mindig ELÉG a like, mindig elég az étel, mindig elég az élet.

Amikor a benned élő bölcshöz kapcsolódsz, komikussá válik a sok én-rész benned, ahogy görcsöl, kapaszkodik, izzad, szenved, nyomul, vagy éppen depresszióban hánykolódik, hiszen a bölcs tudja, hogy mindez csak egy gyorsan tovalibbenő délibáb, nem valóság. Mert minden folyton elmúlik. Elmúlik a számomra jó, és számomra rossz is, és mindig ott maradok én, amíg csak élek. Így inkább érdemes a mulandó dolgokhoz nem kötni az értékemet, inkább magamhoz, a bennem lévő bölcs élethez.

Szelíden javasolom csupán, hogy talán bölcsebb lenne nem a problémákat gyűjtögetni egy életen át, és feszült szenvedésekbe merülve vegetálni, hanem a csendes és szép pillanatok folyton jelen lévő gazdagságát megélni önmagunkban, ami független a külső világ zajától. Megtalálni önmagunkban a bölcs és derűs szemlélődőt, aki egyszerre passzív és aktív az életben, passzívan elfogadja sorsát, és aktívan formálja teremtő erejével életét önmaga, és az egész emberiség javára. Az egész Föld javára, rajta minden élőlénnyel.

Amíg önmagadban egy magasabb értéket fel nem fedezel, folyton a külvilág mérőszámaira vagy hagyatkozva, és kárhoztatva.

Talán ez lehet az út egy csendesebb és bölcsebb emberiség felé. Sok éber tekintet, kedves szó, összefonódó kéz, édes illat, harmonikus íz, és az érzékszerveken túli kapcsolat érzékelése intuitív nyitottságban.

Sebestyén Zoltán

https://emberforman.blog.hu/2019/02/21/egyeni_konzultacio_737